Adele beérett – Tóth Vera ajánlja Adele új albumát

Adele visszajött, látott és nagyon győzött, de lássuk, hogy milyen friss produkciója szakmai szemmel. A nemrég új dalt kiadott Tóth Vera énekesnőt kértük meg írjon lemezkritikát, akinek októberben jelent meg remek életrajzi, lélekrajzi kötete, Gyémánt címmel. A héten érkező 38. Recorder magazin címlapsztárja Profül rovatunkban is szerepel.

Adele: 25

Kiadó: XL / Bertus

Megjelenés: 2015. november

Stílus: soulpop

Adele zenéjével először 2008-ban találkoztam. Nem is tudom, talán azért nem szerettem meg elsőre, mert tükröt állított elém és az az igazság, hogy akkoriban és sem akartam látni valódi önmagamat, mert féltem attól a kötelező belső munkától, aminek saját érdekünkben, legalább egyszer az életben meg kell történnie. Az angol díva zenéjén keresztül mindig megmutatkoztak a lelki csapongások és az útkeresések, dallamai által mindig éreztem a mélységeit, lelki gyötrődéseit, amelyek egy kislány felnőtté válási folyamatának tökéletes tükörképei voltak. Bár nem mindig látta meg mindenki a valódi Adele-t, valami miatt mégis képes volt megszerettetni magát a közönséggel. Miért is? Mert izgalmas. Igen, Adele izgalmas volt, izgalmas most is és izgalmas marad örökre, ezt nyugodtan kijelenthetjük.

Az egykori gyermeki bájt mára egy érett nő valódi, tiszta és titokzatos személyisége váltotta fel. Az új lemez hangzása ezúttal is egyedi kezdve a melódiáktól a hangmérnöki munkán át a dalszövegek üzeneteiig. A visszatérésére írt/kiválasztott dal, a Hello első hallásra nem ragadott magával, de ez is többször hallgatós felvétel, ahogy a vájt fülűek mondják. Majd egy idő után azon kaptam magam, hogy már csak ezt dúdolom és a Hello kéretlenül beágyazta magát hétköznapjaim pörgésébe, a nyugodt, harmonikus vasárnap délutánokba és az álomba szenderülésem előtti pillanatokba. Adele néhány dalában teljesen fittyet hányt a trendekre, a divatos stílusirányzatoknak hátat fordítva, egy sokszínű, hol keserédes, hol pozitív, hol drámai témájú szövegekkel tarkított, nehézsúlyú lemezzel örvendeztetett meg minket. Mi ezt úgy mondanánk zenészkörökben, hogy: „bizony van benne meló…”

AZT LÁTTAD MÁR, HOGY ADELE HOGYAN SZÍVAT ADELE-HASONMÁSOKAT?

A Send My Love gyermekdalokra emlékeztető dallamai első hallásra egyszerűnek tűnnek, végül mégis egy tudatosan felépített nótát kaptunk, amelyben az autentikus hangzást a szépen elrejtett effektek és „kütyük” teszik izgalmassá és egyedivé. A Water Under Bridge elsőre unalmasnak tűnik, de aztán felkap a sodrás és hirtelen, gondolatban egy esős tengermellék szerpentinjén kabriózom fittyet hányva az időjárás viszontagságaira, nagy mosollyal az arcomon. Adele ezután sem hazudtolja meg önmagát, hisz a Föld magjáig hatoló mélységeit is megmutatja a Love In The Dark című dalban, amellyel visszatér az utolérhetetlen Someone Like You-féle drámaisághoz – elragad a szerelem pusztító oldalának hangulata, amit a jó értelemben vett „piszokkal” a hangjában tesz hitelessé és még sodróbbá. A Million Years Ago szinte felszabadít ebből a melankóliából, és bár néha itt is felbukkan a keserédes hangzás, mégis néhol olasz slágerérzetem támad, és egy toszkán virágoskertben találom magam egy nyárvégi borkóstolón, hirtelen szerelembe esve egy olasz felszolgálómacsóval. Jó kis dal, na.

Az All I Ask pedig olyan, mint egy musicalrészlet a hetvenes évekből, amit az ABBA ihletett. Innen is látszik, hogy Adele milyen sokszínű, és az is, hogy biztosan rengeteg zenét hallgat, hisz eddig a lemez különböző zenei csemegékkel, és sokféle stílus keveredésével kényezteti az ember fülét és lelkét. A Sweetest Devotion pedig az angol zene alapjait, stílusjegyeit hordozza magában, ráadásul Enya-szerű vokálok fűszerezik meg és ettől lesz ez igazán a „sweetest devotion”. Apropó! A vokálok nagyon össze vannak rakva, profi munka. Rengeteg ötletesség hallatszik ki belőlük és ha csak a vokálokat kellene hallgatnom, örömmel tenném. Ó, a Lay Me Down! Köszönöm, Adele! Állati nóta lett! Mint az Aretha Franklin-féle Natural Woman. Laza, könnyed, mégis olyan éneklés van, hogy a klaviatúrámat lassan a könnyeimmel áztatom, ha nem fogom vissza magam. Na de miért is tenném, hisz Adele-nek ez a célja: hogy érzelmi hullámlovaglásra hívjon ebben az értékvesztett világban. Why Do You Love Me: Aha! Adele country-t is hallgat és ezt gospelesen éneklő, feka hangú kórussal spékeli meg? Zseniális a csaj, na!

ARETHA FRANKLIN IS BÍRJA ÁM ADELE-T - FELVETTE TŐLE A ROLLING IN THE DEEPET!

Azt mondom, hogy Beyoncé, aztán az összes popsirázós nagyszájú csajszi és trendicica mamaszitá elkezdhet csomagolni, mert most már bizton állítom, sokkal nagyobb szükség van erre az Adele-féle természetességre, mint a média által kreált műcicis illúziókra, hiába a jó hang, ide szív és eredetiség is kell. Szóval melegen ajánlom mindenkinek ezt a lemezt, aki ZENÉT akar hallgatni ebben az elgépiesedett muzsikavilágban, akinek még igénye van a lelki mélységekre, aki még szeret szeretni, aki tud igazán szenvedni egy szakításkor, aki intelligensen, emelt fővel ott tudja hagyni a munkahelyét, ha a főnöke egy kis Napóleon, akinek még az egyszerű, tiszta hangok számítanak, akinek nem kell akkora vizuális élmény és show. Adele emberi, és azért azt ne feledjük el, hogy időközben anya lett, ami nagyon jót tett neki, hisz ez tette őt teljessé, igazi dívává. Óriási lélek! A lemez meghallgatásával ő lett számomra a 21. század nagybetűs nője.

Adele! Kérlek, szülj még húsz gyermeket, mert az anyai energia jót tesz a zenédnek, és sokáig örvendeztess minket csodálatos lényeddel, hisz mostanra bebizonyítottad, hogy nagy szükségünk van rád! Jó, hogy visszajöttél!

Tóth Vera

Tóth Vera legközelebb december 19-én a Budapest Jazz Orchestrával lép fel, Facebook-eseményoldal

Hello: 

ez pedig Tóth Vera friss dala, a 21 gramm: