A világzene olyan kategória, amely részben a kereskedelmileg vezérelt popzenei műfajok tagadásából jött létre. A világzenének kevés intézménye, ceremóniája, díja van, a WOMEX életműdíja a kevés egyike, amely valamilyen módon rangot ad és rendszerez, kanonizál és tükrözi a műfaj értékrendjét. Nem eladott példányszámokért vagy mérhető sikerekért adják. És nem is csak a zene minőségéért: olyan előadók kapják meg, akik a zenéjükkel is, de egész pályafutásukkal, társadalmi elkötelezettségükkel, egy vagy több adott ügy melletti kiállásukkal, személyiségükkel is példaképek. 2015-ben a szenegáli Cheikh Lô kapja a díjat, aki az Budapesten rendezett WOMEX utolsó napján, október 25-én a hagyomány szerint koncertet is ad. A héten zajlik tehát az év talán legfontosabb magyarországi zenei eseménye, készüljünk rá ezzel a kétrészes áttekintéssel: az első összeállításban most az 1999-2014 közötti díjazottakról ír a WOMEX helyi partnerének, a Hangvetőnek - és egyben Világrecorder rovatunknak - a vezetője, Weyer Balázs, a második részben pedig majd Cheikh Lô munkásságát foglalja össze.
Kik kapták eddig?
1999: Juan de Marcos Gonzalez és Nick Gold
Kik ők? Az emberek a Buena Vista Social Club mögött. Ry Cooderrel hármasban 1996-ban ők vették fel néhány hét alatt az első, legendás BVSC-lemezt, sőt, egyszerre négy lemezt. Gonzalez inkább zenész és producer, Nick Gold a World Circuit kiadó vezetőjeként számos afrikai, leginkább Maliból való zenész befuttatásáért is felelős.
2000: Mahotella Queens
Kik ők? Dél-Afrikai zulu női énektrió. Olyan, mint a Ladysmith Black Mambazo női kiadása. A három alapító közül ketten aktívak még ma is, már hetven felett.
2001: Nusrat Fateh Ali Khan
Ki ő? Legenda volt életében is, az lett halálában is. Delejező hangú és megjelenésű pakisztáni szufi énekes, akinek már halála után ítélték oda a díjat.
2002: Djivan Gasparyan
Ki ő? Az örmény duduk legnagyobb mestere. Együtt játszott a fél világgal, és nem volt válogatós, ha hívták – Stingtől Andreas Vollenweiderig sok nyugati zenész használta játékát egzotikus fűszerként.
2003: Freemuse
Ez meg mi? A Freemuse nem egy zenekar, hanem egy a zenészek elleni atrocitásokat, cenzúrát, politikai elnyomást figyelő és dokumentáló kezdeményezés. 2008-tól külön kategóriában (WOMEX Award for Professional Excellence) is oszt díjat a zenét szolgáló, de nem zenész szakembereknek a WOMEX, az életműdíjat pedig már csak zenészek kapják, de 2003-ban még csak az osztatlan díj létezett, így ezt kapta a Freemuse.
2004: Marc Hollander és a Crammed Discs
Kik ők? A belga Crammed Discs az egyik legjelentősebb világzenei lemezkiadó, Marc Hollander pedig annak a vezetője. A Freemuse esetéhez hasonlóan, ők 2008 után már a másik kategória díját kapták volna, de az ekkor még nem létezett.
2005: Bi Kidude
Ki ő? Zanzibári taarab-énekesnő, aki már valahol kilencvenéves kora körül volt, amikor megkapta a díjat, de mivel pontos születési dátuma nem ismert, ebben csak tippelni lehet. A Wikipedia szerint 1910 körül született, tehát akár már közel száz is lehetett. Már a húszas évektől énekelt, és az elsők között volt, akik fellázadtak Zanzibáron a családilag elrendezett kényszerházasság ellen. 2012-ben még énekelt egy tanzániai zenész, Ashimba lemezén. A következő évben hunyt el.
2006: Totó La Momposina
Ki ő? Afro-kolumbai énekesnő, aki a kolumbiai latin tánczenék mellett ráirányította a figyelmet arra, hogy léteznek Kolumbiában a bennszülött indiánok és a feketék kultúrájának keveredéséből létrejött hagyományok is. 1992-es legendás lemeze, a Tambolero idén újrakevert változatban ismét a világzenei ranglisták előkelő helyén áll.
2007: Andy Palacio és Iván Durán
Kik ők? A garifuna kultúra megmentői. Na jó, de kik a garifunák? Egy közép-amerikai fekete népcsoport, saját nyelvvel és kultúrával, akik elsősorban Belize-en élnek, kisebb részben Hondurasban, Nicaraguában és Guatemalában. Történetük egy nigériai rabszolgaszállító-hajó elsüllyedésével kezdődött a XVII. században, amelynek túlélői egy kis szigetre menekültek ki és ott elzártan keveredtek a helyi népességgel, majd később Közép-Amerika szárazföldi részére menekültek egy francia invázió elől. A népcsoport emlékezete és nyelve is eltűnőben volt, amikor Andy Palacio felfedezte magának garifuna származását és helyenként még létező zenei és nyelvi hagyományt. Watina című lemeze az elmúlt évtized egyik legjobbja volt, a garifuna kultúra pedig virágzásnak indult, ma már oktatás is van ezen a nyelven és egyre több garifuna előadó ad ki lemezeket. Andy Palacio néhány hónappal a díj átvétele után mindössze 48 évesen halt meg, úton egy mentőhelikopterrel egy chicagói kórházba. Iván Durán producer és lemezkiadó pályafutása során végig legfőbb segítője volt.
2008: Muzsikás
A Muzsikás az egész világzenei közösség számára meghatározó volt. Amikor 1987-ben egy londoni pubban kitalálták az elnevezést, a Muzsikás már ismert volt Nagy-Britanniában is és az egyik példája volt azoknak a fajta „másféle” zenéknek, amelyeknek nevet kerestek. Zenéjük mellett a gyűjtőmunka, a közösségszervező erő, a táncházmozgalomban játszott meghatározó szerep és a bartóki szemlélet továbbvitele is az okok között szerepelt a díj odaítélésekor. (Ettől az évtől kezdve létezik a Professional Excellence díj, egyfajta szakmai elismerés is. Ezt első alkalommal a finn Sibelius Akadémia népzenei tanszéke kapta, amely abszolút példaképnek számít az ilyen intézmények körében).
INTERJÚNK A MUZSIKÁSSAL, ANNAK NEGYVENÉVES ÉVFORDULÓJAKOR.
2009: Staff Benda Bilili
Kik ők? Kongói kerekesszékes zenészekből álló zenekar – a nyolc tagból négyen a Kongóban nagyon sokat pusztító gyermekbénulás-járvány következtében mozgássérültek. Életműdíjnak kissé ellentmondásos választás volt, mert rögtön első lemezük megjelenése évében kapták, de az tény, hogy az a lemez, illetve az ahhoz készült dokumentumfilm olyan erővel tört be a világzenei piacra, hogy senki sem berzenkedett a hirtelen lelkesedésben odaítélt díjért (azóta azonban már kivált a zenekar magja, hogy idén Mbongwana Star néven készítse el az év legünnepeltebb világzenei lemezét). (A szakmai díjat abban az évben Christian Mousset kapta, aki már a világzene kategória megalkotása előtt jóval, 1975 óta a Musique Metisses fesztivál szervezőjeként világzenei, elsősorban afrikai előadók sorát fedezte fel és vezette be a világpiacra).
AZ EGYENLÍTŐ MENTI AFRIKA ZENÉJÉRŐL ITT ÍRTUNK.
2010: Danyel Waro
Ki ő? Réunioni maloya-zenész, aki az apró gyarmati maradványként ma is Franciaországhoz tartozó, de az Indiai-óceánban fekvő sziget saját kulturális identitásának megteremtésében játszott és játszik kiemelkedő szerepet. A réunioni kreol nyelv és a maloya nevű sajátosan réunioni dalforma elismertetése és a közösségszervező tevékenység legalább annyit számított a díj odaítélésében, mint a zenéje. (A szakmai díjat ebben az évben Ian Anderson, a világzene egyik nagy teoretikusa, az fRoots főszerkesztője kapta, egyike azoknak, akik ott ültek az asztalnál, amikor a „world music” elnevezésben megállapodtak).
2011: Hugh Masekala
Ki ő? Dél-Afrikai zenész, aki az apertheid elleni küzdelem egyik zenei jelképe. Száma, a Bring Him Back Home volt a Mandela kiszabadításáért folyó küzdelem himnusza. 1960-ban, a sharpeville-i mészárlás után menekült el Dél-Afrikából akkori feleségével, az énekesnő Miriam Makebával. Sikeres amerikai karrier után a nyolcvanas években Botswana Dél-Afrikával határos részén alapított stúdiót, ahol így dél-afrikai fekete zenészek készíthettek felvételeket. (A szakmai díjat Francis Falceto kapta, aki a nyolcvanas évektől gyűjtött Etiópiában és egy majdnem 50 lemezből álló sorozatban adta ki Etiópia szinte teljes huszadik századi zenei termését, benne népzenével, dzsesszel, szalon-poppal, komolyzenével.)
2012: Värttina
Kik ők? Elég ismertek nálunk is, úgyhogy talán nem kell sokat magyarázni. A világzene kezdeteinek nagy sztárja volt a nyolcvanas években alakult három női hangra alapuló finn zenekar, amely a nagyon erős észak-európai világzenei szcénának talán az első lökést adta. (A szakmai díjat Sasha Cheparukhin orosz környezetvédelmi aktivista és producer kapta, aki többek között a tuvai torokéneklést divatba hozó Huun Huur Tu-t dobta be a világpiacra.)
2013: Los Van Van
Kik ők? A hatvanas évektől nagyon népszerű kubai zenekar, akik a salsát kicsit modernizálták a rock and roll-korszakban, vonzóbbá téve azt a fiatalok számára. Ezzel a díjjal a legnehezebb talán azonosulni, mert a zenekarvezető, az azóta már elhunyt Juan Formell minden korai zenésztársát elutálta maga mellől, majd a nevet továbbvitte ugyan, de a kezdeti minőséget már nem – a díjat azonban mostani zenekarával vette át. (A szakmai díjat a legendás tuareg sivatagai fesztivál, a Festival au Desert kapta.)
2014: Mariza
Ki ő? A portugál fado legjobb kortárs előadója. A műfaj királynője, Amalia Rodrigues 1999-es halála óta sok énekesnőre rásütötték, hogy ő Amalia utódja. A Womex-életműdíj jóváhagyta azt a kialakult konszenzust, hogy Mariza a mai kor legnagyobbja a műfajban. (A szakmai díjat ebben az évben kivételesen szintén zenész nyerte, Mario Lucio a Zöld-foki szigetekről, azonban inkább az ország kulturális minisztereként a zöldfoki zeneipar felvirágoztatásáért.)
Weyer Balázs
a WOMEX Facebook-eseményoldala
és egy playlist a fenti előadók munkásságából:
