Hatásosan újult meg az idén 25 éves Művészetek Völgye

25 éves lett idén a Művészetek Völgye, amely, úgy tűnik a nehezebb éveket hátrahagyva - a tavalyi erőre kapás után - ismét magára talált, kicsit megújult és nagyon úgy néz ki, hogy fontos szereplője lesz a hazai fesztiváléletnek a jövőben is.

A fentebbi állítások közül egyikre se lehetett volna magabiztosan fogadni még pár évvel ezelőtt. A kétezres évek végén egyre inkább anyagi nehézségekkel küzdő fesztivállal előfordult, hogy hivatalosan meg sem tartották, csak a túlbuzgóság és a megszokás, na meg a résztvevők lelkesedése tartotta lélegeztetőgépen. Aztán pár éve valami megváltozott, beszállt egy nagyobb befektető (a volt pénzügyminiszter, Oszkó Péter irányításával), aki úgy tűnik, hogy nem elsősorban (de legalábbis biztosan nem kizárólag) profitorientált üzletemberként, hanem elkötelezett völgyrajongóként segítette biztos hátterhez a rendezvényt. Mindez a sikerhez persze nem lett volna elég, mert a Völgy problémája nem szimplán az anyagiakban rejlett, hanem inkább az azt megelőző arculatvesztés kérdésében. Az a családias, nyugodt, hagyományörző, de egyben a városi alternatív értelmiség számára is feltöltődést nyújtó rendezvény, amiként olyan sokan hivatkoztak Kapolcsra és környékére a természetes növekedés közben valahogy elveszett, helyére meg egy ideig nem jött semmi. Nem véletlen, hogy Bérczes Lászlóék 2008-ban - amikor a Völgy már csak Bűvészetek Völgye néven került megrendezésre - utalva a fesztivál anyagi hátterére - életre hívták Pécs mellett az Ördögkatlan fesztivált, új helyszínre költöztetve azt a hangulatot, amelyet akkor már sokan hiányoltak Kapolcsról.

A Völgy új útvonala őket nem biztos, hogy vissza fogja csábítani, de érezhetően és nem titkoltan nem is ez a cél, hanem inkább új emberek, új generációk megszólítása, lehetőleg persze a megmaradt közönség további szeretete mellett. Erre pedig tényleg minden esélye megvan a szervezőknek, hiszen lehet, hogy a régi völgyesek fejüket fogva menekülnének látva, hogy Kapolcs főutcáján megszűnt az egyik legjobb és legolcsóbb kocsma, benne helyette egy hamisítatlan fesztiválos kajálós hely, vele szemben pedig prémium szemes kávé élményét nyújtó bódé üzemel, de a megújulás szerencsére nem merül ki ennyiben. Persze Kapolcs, főleg annak főutcája - amely azért régen sem volt a legközönségbarátabb része a Völgynek - könnyen elijeszthet bárkit, de nagyobb sétával könnyedén lehet normális áron jó minőségű ételt és italt találni. Sok kézműves sör, de még a foodtruck vonal is képviselteti magát, ami szintén inkább jó hír, mint sem.

Ami viszont egyértelműen a szervezők éleslátását és merészségét dicséri az az elektronikus zene beemelése. A hajnalig tartó minimal buli eddig teljesen ismeretlen dolog volt a Völgyben, és ugyan kérdés, hogy a taliándörögdi lakosok mennyire örülnek ennek, de az NVC brigáddal karöltve felturbózott Klastrom gyönyörű helyszínén futó minőségi buliknak és az inkább a pesti klubokból ismerős live acteknek igenis helyük van egy 2015-ben magát összművészeti fesztiválként hirdető rendezvény programjában. Főleg úgy, ha közben a Klastromtól negyed órára még mindig él a hamisítatlan völgyezős hangulat, be lehet térni sok udvarba, van pajtakocsma, kis színpad körülötte fűben fetrengő felnőttekkel és futkározó gyerekekkel. Ha már valami túlzás, akkor az sokkal inkább a hajnali kettőkor diszkógömb mellett dübörgő Macarena és általam ismeretlen mai rádiós tucatslágerek, melyeknek tényleg semmi keresnivalójuk nem lenne a Völgyben. Ha az ilyen apróságokra odafigyelnek, akkor nem lesz itt semmi baj, és a Völgy továbbra is egy igazán egyedi és színes programsorozat marad.

Mert ne feledjük, ez még mindig az a hely, ahol pár órán belül el lehet menni egy Pintér Béla-darabra (még ha jóval a kezdés előtt is kell elkezdeni sorban állni érte), meg lehet hallgatni Hobo-t, vagy a 30Y-t, de azért inkább az ország egyik legjobb, de mindenképpen legszórakoztatóbb zenekarát, a Csaknekedkislányt a Gólya udvarban, amely talán a fesztivál legjobb helyszíne volt idén. És akkor az éjszakába nyúló táncházról, filmvetítésekről és a különböző irodalmi, képzőművészeti programokról és a Hello Wood unikális helyszínéről még nem is beszéltük. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek.

Csada Gergely

a Művészetek Völgye saját videós összefoglalói a kilenc napról: