A Crystal Castles utóéletét Alice Glass tavaly októberi távozása óta rendszeresen követtük, volt is mit írni, a két tag ugyanis többször szóváltásba keveredett, mától pedig mindkettejüknek van saját kiadott dala, az összehasonlítás így elkerülhetetlen.
Amikor Alice Glass 2014 októberében egy év csend után - nekünk, kívülállók számára - váratlanul kiszállt a Crystal Castles-ből, kevesen gondolták, hogy Ethan Kath, a duó másik fele egyedül is tovább viszi a nevet. Glass olyan meghatározó része volt az élő fellépéseiknek (mint kiderült, a zenei résznek annyira nem), és annyira szeretett egyéniség volt a rajongók körében, hogy karriergyilkosságnak tűnt szólóprojektté alakítani a CC-t. Kath azonban az elmúlt hónapokban két olyan dalt is megosztott (Frail és Deicide), amik nem különböztek túlságosan az eddigi három lemezükön hallható szerzeményektől, és ugyan élőben még nem léptek fel, az Edith név mögé rejtőző új énekesnő hangja sem különbözik túlságosan Glass-tól.
Mindeddig a kettős energikusabb fele csendben volt, most viszont eljött az ideje az ő visszatérésének is, Alice Glass egy Stillbirth című számot osztott meg elsőként a saját neve alatt. Ez a dal viszont több dologban is eltér a Crystal Castles világától, az énekesnő hangja például sokkal jobban kivehető végig, nincs ezer hangréteg és effekt alá szorítva. A szintipunk döngölés maradt, de ez a dal valahogy sokkal egyenesebb irányú, egyszerűbb felépítésű, mint a CC-anyagok. Ez csak jobban bizonyítja, hogy az anyazenekar valóban mindig is inkább Kath projektje volt, de mint ahogy ő is fogalmazott korábban: örül, hogy volt társa végre a saját útját járhatja, olyan zenét létrehozva, amilyet csak akar. A Stillbirth mellé kiadott közleményben egyébként Glass hosszan ír arról, hogy az utóbbi években hogyan került bele egy erőszakos kapcsolatba, és hogy a dal összes bevétele családon belüli erőszak áldozatait támogató szervezetek felé megy majd.
Alice Glass bemutatkozó szóló dala:
