Magyarradar + lemezpremier: Desdemona Dæne

Desdemona Dæne érzékeny és zajos kísérleti zenét készít, a projekt mögött álló Papp Viktorina Rozita bemutatja magát Magyarradar rovatunkban, mi pedig az ő első nagylemezét, a MUTE című hatszámos, negyven perces, szépen örvénylő-kavargó hanganyagot.

Indulás éve: 2015.

Tag(ok): Papp Viktorina Rozita (szintézistechnikák, programozás, felfedezés).

Stílus: Érzékeny és zajos kísérleti zene, finom szemcsékkel, feszült atmoszférákkal.

Hatások: Egészen kicsi korom óta hatással vannak rám a művészetek, zeneileg is érdeklődő típusnak tartom magam. Egyetemistaként szerettem meg Steve Reich, Karlheinz Stockhausen, John Cage és Denis Smalley munkáit. Ők azok, akik folyamatosan tudnak ihletet adni számomra a kísérletekhez amellett, hogy közben Alva Noto, Jan Jelinek és a Swod a legnagyobb kedvenceim. Én vagyok az az ember, aki egyszer órákig ült egy Mark Rothko kép előtt Londonban, annyira lenyűgöztek a színek, amiket használ. A zenéimre is inkább polaroid képekként tekintek, mint történetekre: az apró pontokban vannak az események, nem egy lineáris idősíkon.

Kiadó(k): Hiszek a szerzői kiadásokban.

Történet: 15 éves korom óta készítek elektronikus zenéket, ugyanakkor sosem készültem zenésznek vagy zeneszerzőnek, mindig csak egy mellékszál volt a zene az életemben. A zeneiskolában gyakran írtam át a vizsgadarabokat, ráadásul utáltam gyakorolni is, úgyhogy a legtöbb tanár óva intett ettől a pályától. Szerencsére a gimnázium utolsó évében voltam olyan bátor, hogy megpróbáltam az akkor induló elektronikus zenei médiaművész képzést, ahová sikeresen be is kerültem egyedüli lányként. Alig 18 évesen csak annyit tudtam, hogy kísérletezni szeretnék, viszont hamar önbizalomhiányossá váltam a többi diákhoz képest. Ők nálam idősebbek voltak, megannyi saját kiadvánnyal és önálló koncerttel, ráadásul mindig meg kellett küzdenem azokkal az előítéletekkel, amik egy nőt fogadnak ebben a közegben. Valahogy ez a folyamatos félelem nyomta rá a bélyegét az egyetemi éveimre, így 2013-ban a képzés végén teljesen felhagytam a zenéléssel. 2015. elején éreztem először úgy, hogy már távol van tőlem az iskola, a tanáraim, végre megpróbálhatok újra örömforrásként tekinteni a zenélésre, elkezdhetem a saját utamat járni. A művésznevem is eszerint választottam: a két legkedvesebb íróm William Gibson és Jeff Noon ihlette. Noon cyberpunk könyvéből, a Vurtból kölcsönöztem a keresztnevem, míg egy betűjátékkal és egy, az izlandi nyelvben is használt speciális betűvel alkottam meg a vezetéknevem, a Neurománc című könyv alapján.

Megjelenések: MUTE (2015).

Küldetés: Szeretném elérni, hogy a zajzene ne legyen megközelíthetetlen műfaj az emberek számára. Ne fogják be a fülüket, ha bármilyen zajt hallanak, inkább kezdjék el figyelni a körülöttük lévő világot, mert minden egyszerre muzsikál.

Jövőkép: Nem akarok még egyszer elfordulni a zenéléstől, illetve kifejezetten élvezném egy olyan alapítvány vezetését, ami fiatal zajzenész nőknek ad támogatást szakmailag.

Mellékprojektek: Mindig én segítek az ismerőseimnek fejhallgatót választani.

Szexepil: Fehérzaj a csengőhangom.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Amikor a zenéimet hallgató emberek becsukják a szemüket koncert közben, hogy jobban élvezhessenek egy-egy atmoszférát.

Desdemona Dæne-t élőben legközelebb július 23-án lehet látni a deb​receni ​Campus Feszti​válon, a Dub Székház Összmű​vészeti Placcon lép fel és mutatja be friss lemezét.

és akkor a MUTE című kitűnő zajzenei-kísérleti lemezanyag: 

nyitókép: Koleszár Adél