Zenés filmek a 22. Titanicon – Rock ’n’ roll Kambodzsa

Ma, április 10-én, pénteken indul a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál és az itthon korábban még nem vetített remek játék- és dokumentumfilmek mellett szokásos módon lesz zenei szekciója is az eseménynek. Az április 18-ig tartó fesztiválon idén négy film szerepel a Zene mindenkinek nevű programsorozatban, mi pedig előre és a vetítések sorrendjében ajánljuk mindegyiket. Az Orange Juice-frontember, Edwyn Collins portréját megrajzoló Végtelen lehetőségek, a Grönland zenei életét és politikai változásait beindító Sumé nevű progrockzenekar sztoriját bemutató Sumé - A forradalom hangja, a ma műsorra kerülő, testépítőből heavy metál-frontemberré lett Thor hullámvölgyekkel tarkított életét végigkövető Én, Thor (I Am Thor) mellett íme a szombaton, azaz április 11-én, az A38-on debütáló, Kambodzsa zenén keresztül ábrázolt ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbeli tragikus történetéről szóló Rock 'n' roll Kambodzsa.

A kambodzsai pop és rockzene története underground zenei körökben egy 1996-os válogatáslemez (Cambodian Rocks (Parralel World Records)) megjelenése után kezdett érdekes és felkapott téma lenni, azóta számos további kiadvány tárta fel a szinte elveszettnek hitt ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbeli különleges zenéket. Elveszettnek hitt, mert a Vörös Khmerek 1975-1979 közti rémuralma alatt nemcsak a 20. század egyik legbrutálisabb népirtását hajtották végre (a leggyakoribb becslések szerint a 8 milliós országban 1.7 millió honfitársát ölte meg a szélsőségesen balos szervezet), de kiemelten pusztították az értelmiséget, közte a zenészeket és közte a kulturális értékeket, így a lemezeket is. A kiadványokból fennmaradt példányok és a népirtást túlélő előadók azonban egy fantasztikus zenei korszakot örökítenek meg ebben a filmben.

A John Pirozzi által tíz éven át készített Don't Think I've Forgotten: Cambodia's Lost Rock and Roll című 107 perces 2014-es dokumentumfilm tehát a zene felől közelíti meg egy ország tragikus történetét, de zenés doksi helyett egy egész korszak remekül felépített mementója. A rengeteg korabeli dokumentumot, zenei részletet bemutató, számos, a népirtást túlélő zenészt, zenész-hozzátartozót megszólaltató, változatos képi eszközökkel dolgozó film Kambodzsa amúgy is érdekfeszítő 20. századi alakulásával, a százéves francia gyarmati sorból való 1953-as szabadulással indít. A hatvanas évek közepéig egy nyugati eszményképet szabadon követő, épülő-szépülő, békepárti, hidegháborús nagyhatalmakkal neutrális viszonyt ápoló országot láthatunk, amely vezetőinek elsőszámú célja Kambodzsa kulturális életének felvirágoztatása. A francia befolyás miatt a sanzonok, aztán meglepő módon az afrokubai dallamok, valamint a dél-kelet ázsiai ország tradicionális zenéjének keveredésével indult virágzásnak a helyi popélet az ötvenes években. Az amerikai-vietnami háború hatvanas évek eleji eszkalálódásával aztán az amerikai zenék is egyre erősebben kezdték el kifejteni hatásukat (a térségben az amerikai katonáknak sugárzott rádióadásokon keresztül), ami által egy teljesen egyedi rockzene jött létre Kambodzsában, ám éppen a szomszédos vietnami konfliktus miatt indult lejtőre a szépen épülő ország is, ami a Vörös Khmerek 1975-ös hatalomra jutásával évtizedekre elvágta magát. 

Mindezt és még többet is bemutat ez az alapos dokumentumfilm (ami ezzel együtt a tragédiába torkolló történet amerikai ráhatását talán kissé távolságtartóan kezeli). Zenerajongóknak kötelező!

VIDEORECORDER ROVATUNK TOVÁBBI CIKKEI ZENÉS FILMEKRŐL.

A Rock 'n' roll Kambodzsa vetítései a Titanicon: