Dan Deacon megtanít relaxálni (nem)

Február 23-án jelentkezik új albummal a kétezres évek amerikai avantgárd elektronikájának egyik legszórakoztatóbb figurája, Dan Deacon. A szemüveges, programozó külsejű zenész leginkább őrült videoklipjeivel hívja fel magára a figyelmet, és ezt teszi a legfrissebbel is, amely a Learing To Relax című számára készült és mindent lehet csinálni rá, csak persze relaxálni nem.

A baltimore-i születésű, konzervatóriumot végzett, elektroakusztikus és számítógépes zeneszerzésből diplomázó Deacon 2003 óta ontja magából a lemezeket, illetve film- és színpadi zenéket is ír, folyamatosan magas fordulatszámon pörög, és a zenéje is hasonlóképpen izgága, önfeledten cikázik a különféle irányzatok és hangzásvilágok között, legyen az kísérleti elektronika, indie, pszichedélia, glitch vagy modern klasszikus zene. Deacon erőssége a frenetikus élő fellépései mellett, melyekbe a közönséget is bevonja a jól kitalált vizuális körítésben rejlik, számait rendre formabontó és/vagy zizzent, legtöbbször vibráló színekkel operáló és általában figyelemreméltó klipekbe csomagolja. A Gliss Riffer című, február 23-án megjelenő albumáról most a Learning To Relax című motorik-alapú elszállós tétel kapott animációs klipet, melyben színes csíkok oszcillálnak és hullanak szét, majd állnak újra össze különféle alakzatokba egyre lenyűgözőbb és vadabb módon - nem vicc a figyelmeztetés, hogy epilepsziás rohamot válthat ki. A hipnotikus hatású, bár relaxáláshoz semmiképpen nem ajánlott klipet Alan Resnick jegyzi, aki nem először dolgozott Deacon-nek.

Az albumot elsőként beharangozó, Deacon által a legpoposabb pillanatának nevezett Feel The Lightning pedig egy roppant vicces videót kapott, melyben bútorok elevenednek meg és rosszalkodnak egymással (sőt, még szexelnek is), amíg a lakók távol vannak: