Videopremier! Macskák esernyővel: Bird (S(o)un(d)city Szeged-felvétel)

Még csak két hét telt el az évből, de már itt 2015 első S(o)un(d)city Szeged-premierje: a zenét a Macskák esernyővel zenekar, a videó helyszínét a Szegedi Nemzeti Színház aulája, a kísérő novellát Herman Ákos adta.

Az egykori és jelenlegi kaposvári színészhallgatókból álló Macskák esernyővel csilingeléssel kísért bluesos-folkos-sanzonos dalainak műfaja saját meghatározásuk szerint akusztikus levelezés, a mostanra ötfősre nőtt zenekar alapítói, Papp Barbara énekes és Benkó Bence gitáros ugyanis az induláskor azt találták ki, hogy leveleket fognak írni egy kitalált személynek, Lizának és ezeknek a leveleknek a szövegét festik alá zenével. Mint mondják,a levelek arról szólnak, ami éppen történik velük. "csupa nem-zenész igyekszik artikulálni a szerintük fontos gondolatokat, hátha más szerint is fontosak".

A Macskák esernyőben levelei hol angolul, hol magyarul íródnak, illetve a Bird című dalukban az angol mellett francia sorok is vannak. "Ez egy tábortüzes-andalgós dal, ezt pedig szeretjük nagyon" - mondja Benkó Bence arról, miért ezt a szerzeményüket választották a (S(o)un(d)city Szeged-felvételhez, melyben "a dalban eredetileg megszólaló zongora szerepét most egy újabb gitár vette át. Szeretjük a monotonitást, az egyszerűségben rejlő izgalmakat, és azt a kis világot, amit megteremt az álomról."

A Macskák esernyővel legközelebb január 30-án a Jurányi Suterene-ben ad ülős (akusztikus) koncertet, másnap az Úri Muriban játszik a zenekar, február 6-án pedig Pécsett lép fel. Ez pedig a Szegedi Nemzeti Színház aulájában rögzített előadásuk:

A felvételhez a (S(o)un(d)city Szeged állandó szerzője, Herman Ákos írt novellát, melyet így kommentál: "Krúdy játékként tekintett az álmokra, ahogy az életre is, de tudta, hogy néha komolyra tud fordulni ez a játék. A valóságban mindez talán akkor alakul így, amikor az álmaink vágyakká alakulnak. Ezek a vágyak betöltendő helyeket képeznek az életünkben, amiket muszáj megvalósítanunk, különben úgy érezzük valami hiányzik az életünkből." Az CV20 felé című írás itt olvasható.


fotó: Kozák Mázé