Atlanta zenei kreatív géniuszának feltámasztója, mondja magáról Raury, és ez ugyan pimaszul nagyképűnek tetszhet egy 18 éves rapper-énekes-gitáros-dalszerző szájából, de van benne igazság – megérkezett André 3000 utóda? És kik azok az indigógyerekek?
Indulás: 2013
Honnan: Atlanta, Georgia
Stílus: epikus eklekto-pop
Kiadók: a baráti köréből álló LoveRenaissance kreatív csapat, amely mögött immár ott áll major patrónusként a Columbia Records
Olyan, mint egy új André 3000 csírája, mínusz az excentrikusság
Történet: Minden fiatal generációnak szükségszerűen megvannak a maga forradalmi hévtől hajtott szellemi vezérei, akik világmegváltó gondolatokkal fűtik nemzedéküket. Raury is ilyen önjelölt ideológus, nem szerepből vagy pózból, hanem őszinte idealizmusából kifolyólag. Amit ő hirdet, az az indigógyermekek eszméje, ennek a lényege nagyjából az, hogy a mai, interneten szocializálódott fiatalok mivel minden információhoz hozzáférnek, ezért úgy nőnek fel, hogy megismerik és elfogadják a különböző nemzeteket, rasszokat, szexuális orientációkat, vagyis számukra nincs szokatlan vagy "más", természetesnek veszik a világ különbözőségét, sokszínűségét, és ezt a szemléletet tovább is adják, ezáltal pedig a világ jobb hely lesz. Hippis vagy megmosolyogtatóan naiv, lehet, de akkor is szimpatikus elképzelés, Raury pedig a szimpatikus szószólója, aki a zenéjével ugyancsak a határtalan nyitottságot hirdeti: hiphop, indiefolk, gospel, pszichedélia, progrock, a trapes doboktól a kései pink floydos gitárszólóig bármi jöhet, mindez organikus fúzióban, teljes természetességgel – és grandiozitással - elővezetve. (A legfőbb hatásai közt André 3000, Bon Iver, Kid Cudi, Kanye West, Frank Ocean, Michael Jackson, a Coldplay és ööö Phil Collins nevét említi, és ez stimmel is, mi még King Krulét és az MGMT-t tennénk hozzá – popból szép színes merítés). Ez a magától értetődő eklektikusság ráadásul kellő marketing finesszel (lásd a népszerű rapperek fellépéseinek helyszínei előtt adott gerillakoncertjei), szilárd elhatározottsággal (3 évesen írta az első dalát, 11 évesen YouTube-videókról megtanult gitározni, 14 évesen már tudta, hogy kizárólag a zenével akar foglalkozni, 15 évesen zenekart alapított és ekkortól írta a bemutatkozó albumán hallható, énekelve-énekbeszélve előadott dalait) és kiváló vezetői képességekkel (melyeket speciális nyári táborokban csiszolt, ezek emlékét őrzi a védjegyét jelentő szafari kalapja) társul. Szerencsére nem egy küldetéstudatos, fontoskodó és beképzelt stréber (a középiskolában egy ideig füvet árult), hanem egy karizmatikus, ambiciózus és különlegesen tehetséges nagykamasz, aki mer nagyot akarni – magának és a világnak.
Megjelenések: a két klipes single (God’s Whisper, Cigarette Song) után az Indigo Child album augusztus végén (a lemezt ingyen letöltheti a honlapjáról bárki, aki egy játékban 1500 pont feletti eredményt ér el).
Mellékprojektek: közreműködés SBTRKT idei, második albumán, illetve a The Neighborhood és a Vancouver Sleep Clinic egy-egy dalában.
Szexepil: a lánglelkűsége
Legnagyobb eredmény, elismerés: bírja André 3000 áldását, olyannyira, hogy fellépett a húszéves jubileumi turnéja zárásaként Atlantába hazatérő OutKast előtt; Kanye West figyelmét is felkeltette.
Radarjel-erősség: a dalszövegei kamaszosságát majd kinövi, amúgy minden adott, hogy – zeneileg – tényleg André 3000 nyomdokaiba lépjen.
a God's Whisper kertvárosban randalírozós klipje:
a Cigarette Song erdőben bandázós videója:
a teljes Indigo Child album:
