Az év egyik legjobb lemezét jegyző Sun Kil Moon bekattant

Az év beefje "egyoldalú beefje" ezúttal kivételesen nem noname hiphop MC-k között tört ki, történetesen a 2014-es év eddigi talán két legjobb gitáros albumát készítő Sun Kil Moon a ludas a The War On Drugs kárára. Eddig csak a beszólogatás ment, de most komolyabbra fordult a dolog, Mark Kozelek letölthetővé tette a War On Drugs: Suck My Cock című legújabb számát. Nyugi, ha lemaradtál, elmeséljük az egész történetet!

Mark Kozelek, vagyis a Sun Kil Moon név alatt alkotó énekes-dalszerző (az egykori Red House Painters vezetője) idén februárban jelentette meg Benji című végtelenül őszinte és szomorú, főként akusztikus dalokból álló albumát. A világsajtó, és mi is letettük tőle a hajunkat, egészen biztosan az év top 10 lemeze közé fog kerülni. A War On Drugs Adam Gardunciel gitárzenekara, ők márciusban hozták ki Lost In A Dream című harmadik sorlemezüket, innentől kezdve pedig ugyanaz elmondható róluk is, mint Kozelekről. Ha nem hallottad őket, mindkét albumot minél hamarabb érdemes beszerezni, mert igazi kincsek ezek az idei évből. A történet a következő: Kozelek nem csak dalaiban, hanem a való életben is ismert kíméletlen őszinteségéről, az év folyamán egy fellépésén a beszélgető közönséget simán lemucsaiparasztozta és kussra intette ("all you fuckin' hillbillies, shut the fuck up", hogy pontosan idézzük), melyből kisebb felzúdulás lett, pedig ez még egy lényegében érthető kiszólás. Pár héttel ezután egy fesztiválon játszott, és a koncert közben áthallatszott egy másik színpadról Gardunciel zenekara, a War On Drugs. Kozelek megállította a fellépést, és megkérdezte a közönséget, hogy ki játszik ott. Érkezett  a válasz, erre pedig az énekes csak ennyit mondott: "jó, akkor a következő dal címe pedig a War On Drugs leszophat lesz". Ez a két incidens így együtt már kiadott egy kisebb sajtóbotrányt, Kozelek azonban nem hátrált meg, előbb pólókat kívánt nyomtatni a fenti idézetekkel, majd bejelentette, hogy ír egy dalt War On Drugs: Suck My Cock címmel. Garduncielék egy twitterbejegyzésen kívül (amiben a frontember bevallja, hogy Kozelek-rajongó) figyelmen kívül hagyták a dolgot, pedig Kozelek még egy közös fellépésre is felhívta a War On Drugst.

Egyes vélemények szerint ez az egész mizéria egyébként egy közös dal felvezetője is lehetett volna, de ma reggelre virradóra kiderült, nincs szó semmi ilyesmiről, tényleg megjelent ugyanis egy War On Drugs: Suck My Cock című dal Kozelek előadásában a Sun Kil Moon honlapján. A hét és fél perces akusztikus számban Kozelek "sörreklám alá való gitárzenének" és a "legfehérebb zenekarnak" nevezi a WOD-t, illetve megjegyzi, hogy három albumot voltak képesek kiadni kilenc kibaszott év alatt. Elmesélésre kerül a beszélgető közönség története is, illetve az azután az Indy Weeken róla megjelent cikk íróját, egy bizonyos Allison Hussey-t is górcső alá veszi. A hölgyet a nem túl fényes "elkényeztetett, újgazdag bloggerkurva"-jelzővel illeti. Kozelek egyébként San Francisco-i, a War On Drugs pedig philadelphiai, úgyhogy egy egész jó kis east side-west side indiebeef kerekedhetne ki ebből az egészből, de az eddigiek alapján szinte kizárt egy Sun Kil Moon: Go Fuck Yourself című válaszdal. 

A történetről amúgy már eddig is elég sok véleménycikk született, és ezek szinte kivétel nélkül elítélik Kozelek lényegében megmagyarázhatatlan viselkedését. Illetve a mogorva, meglehetősen kibukott fazon eddigi legszélsőségesebb és szomorú megnyilvánulásának tartják, mint ez a remek írás is, amit egy két évtizede rajongó újságíró jegyez (és ami részben arra fut ki, hogy Kozelek lényegében a rajongóival bánik el és ugye Gardunciel is rajongó). Persze más szemszögből még mindig lehet úgy tekinteni az egészre, mint az őszinte dalszerző legújabb megnyilvánulására, amelyben az őt frusztráló zenét és zenészeket szopatja. Kérdés persze, hogy miért nem a fesztivál szervezőit, akik egy időpontra tettek egy hangosabb és egy halkabb, egymáshoz áthallatszó produkciót.

A War On Drugs: Suck My Cock című szám itt hallgatható meg.

Ha Mark Kozelek jó dolgokra használja a tehetségét, akkor meg rögtön megszületik az év egyik legjobb dala:

ez pedig a "sörreklám zene" War On Drugs, aminek korábban egyébként Kurt Vile is tagja volt: