Miközben itthon sokakat lefoglal a Sziget fesztivál, a világ azért nem áll meg, olyannyira, hogy úgy tűnik a lemeziparban véget ért a nyár. Nagyon sok frissen megjelenő, megjelenés előtt álló lemezt lehet meghallgatni, melyek közül ajánlunk is párat albumhallgatónkban.
Kezdjük egy nagyon furcsa megjelenéssel, amivel mi még nem nagyon tudtunk mit kezdeni. A Jason Feathers név mögött főként a Bon Iverből ismert Justin Vernon na meg néhány vendégzenész (Astronautalis, S. Carey és a Gayngs-, Polica-tag Ryan Olson) bújik meg. Aki ismeri bármely említett zenész munkásságát az készüljön fel rá, hogy a Jason Feathers-nek semmi köze azokhoz. Ebben a nagyon furcsa egyvelegben a belassult hiphop alapokra kerülnek a szétefektezett szintihangok, a semmiből előtörő gitárszólók, vaskos blues-témák és persze a szarrá autotune-olt vokálok, ami így leírva meg sem közelíti azt az elmebajt, ami valójában visszaköszön a lemezről. Azt nem mernénk kijelenteni, hogy kiváló, de hogy érdekes az tuti. A Pitchfork Advance-n streamelhető.
A HÉT CSÚCSLEMEZE, A MUSIC GO MUSIC VISSZATÉRŐ ALBUMA ITT HALLHATÓ.
Ugyanott a Desertshore frankó posztrock-lemezével nyugtathatjuk meg magunkat, ha a Jason Feathers túlságosan felzaklatta volna az agyunkat. Az egykori Red House Painters-gitáros Phil Carney által vezetett zenekar remekül hozza a jól ismert formulákat, de kerüli ki a műfajban rendre előkerülő hatásvadász csapdákat. Szép, lassan magába szívó album lett a Migration of Glass. Ide kattintva hallgatható.
Itt a Recorderen ritkán írunk igazán súlyos, fémesebb zenékről, de most kivételt teszünk, mert a Pallbearer új albumát tényleg érdemes meghallgatni. Mondjuk, aki a zenekar vagy az általuk játszott belassult metál rajongója, az úgysem emiatt fogja ezt megtenni, de aki szeretne egy próbát tenni az izgalmasabb metál környékéről annak ez egy jó kezdet. A Pitchfork Advance-n hallgatható.
Az Advance egyébként is nagyot gurít a héten, hiszen szintén ide került fel a San Diego-i Raymond Raposa új albuma. A Castanets néven zenélő srác már közel sem újonc, sőt ez már a hetedik lemeze, ráadásul mind a Sufjan Stevens által működtetett Asthmatic Kitty kiadónál jelent meg, ami garantált minőségről árulkodik. A freak-folk környékéről indult Raposa új lemeze nem is okoz csalódást, a folkos vonal mellett a mára szinte elengedhetetlennek számító műfaji és hangzásbeli kalandozás is jelen van, ami egy igazán izgalmas albumot ad ki a végére. Mindenképpen érdemes meghallgatni.
Akárcsak az elektronikus zene pionír Actress mögött megbújó Darren J. Cunnigham által alapított Werkdiscs kiadó legújabb megjelenését. A londoni Moiré szellős, sötét, urbánus zenéje remek választásnak tűnik bármilyen buli helyett otthon töltött szombat estéhez. Szintén az Advance-n streamelhető.
Az NPR is komoly felhozatallal zárja az uborkaszezont. Mindjárt itt egy fiatal tehetség bemutatkozása. A huszonkét éves kora ellenére már a Letterman show-ban és a Lollapalooza-n is fellépett Benjamin Booker kisujjból rázza ki a rock n’ roll, blues és garázs rock határmezsgyéjén elhelyezhető dalait. Tuti befutó, akinek az energikus és maga nemében hibátlan debütje ide kattintva streamelhető.
Az energikussággal jól jellemezhető a Bishop Allen új albuma is. Na és persze a felhőtlen vidámsággal. A New York-i zenekar indie rock-ja a tipikus semmi újat nem adó, de néha nagyon jóleső, powerpopos vonalból való. Az NPR-on lehet belehallgatni, és ha úgy adódik ugrálni rá önfeledten.
Booker mellett egy másik berobbanás előtt álló énekes, aki szintén klasszikusokat idéz meg. Liam Bailey már nem lehet ismeretlen azoknak, akik követik a fiatal tehetségeket, hiszen több EP-je is megjelent már, és jó pár helyen írtak róla mint lehetséges jövőbeli sztárelőadóról. Hogy milyen magasra jut majd az persze függ attól is, hogy az emberek mennyire lesznek vevők erre a vadabb blues-rockos R&B-re, ami Bailey első nagylemezét is jellemzi. Az mindenesetre biztos, hogy a Definitely Now az egyik legerősebb debüt, amit idén hallhatunk. Ide kattintva streamelhető.
Poplemezek közül ne hagyjuk ki az új-zélandi Kimbra (nyitóképen) második albumát. A The Golden Echo ha nem is a berobbanás, de az igazi sztárstátusz felé lökheti Kimbrát, aki már első lemezével is szép sikereket ért el, aztán Gotye gigaslágerében a Somedy That I Used To Know-ban való közreműködéssel vált igazán ismertté. A kilencvenes évek nosztalgiát erősen visszhangzó lemeze az NPR-on streamelhető.
Aki még csak most indul majd nyaralni, és kedveli a kora hetvenes évek gospeles vokálokkal tarkított folk-rockos zenéit az az odaútra nyugodtan beteheti a denveri Ark Life debütálását. A The Dream of You and Me közben a gondtalan fütyürészés garantált. Ide kattintva hallgatható.
A rengeteg többi megjelenés közül még két visszatérő EP-t ajánlanánk mindenki figyelmébe. Egyrészt itt van DJ Shadow legújabb anyaga, aki ugyan az utóbbi években kiadott dolgaival okozott már csalódást, de ez a háromszámos EP (amiből az egyik egy Machinedrum-remix a Six Dayshez), bár távol áll nemcsak a funk/soul hangmintáktól, de még a hiphoptól is kicsit, izgalmasabbnak tűnik, mint a legutóbbi két album.
Másrészt pedig megérkezett a Zero 7 új EP-je, ami meglepően dinamikusra sikerült, legalábbis azokhoz a jól ismert dalaikhoz képest, amelyekkel valószínűleg a többség azonosítja őket. Ide kattintva streamelhető a Simple Science.
összeállította: Csada Gergely
