Globálradar - Lorde

Egy tizenhat éves új-zélandi lány, aki jelenleg vezeti a Billboard kislemezlistáját, number one slágerét pedig legutóbb az eredeti Sugababes tagok újjáalakult triója is feldolgozta - ragyogóan feltűnő jelenség a Globálradarunkon. Oh, Lorde! 

A nyolcvanas évekből a Split Enz, a kilencvenesekből OMC a How Bizarre-ral, a kétezresekből a Flight of the Conchords paródiaduó, a közelmúltból Ladyhawke – ha zene, akkor a világ ennyivel kipipálja Új-Zélandot, amely még az angolszász kultúrkörön belül is elszigetelt helynek számít. Szóval, hiába, hogy ma már nem számít a földrajz, arra azért felkapjuk a fejünket, hogy fiatal új-zélandi énekesnő. Pláne, ha mindössze olyan fiatal és olyan lehengerlő, mint Lorde.

Megalakulás éve: tavaly év végén hallhattunk róla először

Honnan: Auckland, Új-Zéland

Stílus: elektronikus pop

Kiadó: Universal

Olyan, mintha Marina And The Diamonds okos kis hugicája lenne

Történet: Ella Yelich-O'Connor 12 éves volt, amikor egy iskolai ki-mit-tudról készült videón kiszúrta a Universal A&R-osa, aki hamarosan leszerződtette a kiskamasz lányt, majd elkezdődött a kikupálása. A gitárján otthon dalokat írogató Ellát Joel Little vette produceri szárnyai alá és közösen öntötték formába az első Lorde-dalokat, melyeket a tini énekesnő tavaly november végén ingyen letölthető formában tett közzé, mondván, neki sincs még hitelkártyája, amivel vásárolhatna, úgyhogy a kortársai biztosan értékelni fogják ezt a gesztust. Igaza lett, mert hazájában azonnal népszerű lett, mire az első EP-je idén márciusban hivatalosan is megjelent, már gyakorlatilag sztárnak számított, és épp most zúg bele Amerika. Ami érthető, hiszen Lorde üde, friss jelenség: elbűvölő (és igen: szexi) hangon énekel még azért kamaszos, de éles és érzékeny világlátással komoly témákról, mint a felnőtté válás, az erőszak-kultusz, vagy a sztársággal járó luxuséletforma üressége, és zeneileg sem lehet beskatulyázni, mert szeptember 27-én megjelent bemutatkozó albumán keveredik a - hiphopból, R&B-ből és EDM- ből merítő - mai mainstream rádiós pop, a régi soul, sőt a spirituálék hatása, Lana Del Rey világa és a The xx vagy SBTRKT "elvontabb”, sötét tónusú elektronikája.

Megjelenések: egy EP (The Love Club), három single (Royals, Tennis Court, Team), egy album (Pure Heroine)

Mellékprojektek: a suli

Szexepil: mellig érő hullámos barna hajzuhatag

Legnagyobb eredmény, elismerés: A BBC a Tennis Courtot használta az idei wimbledoni tenisztorna női egyes döntőjének közvetítése alatt. A dal a megjelenése után az első helyen nyitott az új-zélandi slágerlistán (előtte a Royals is feljutott a csúcsra), melyen azon a héten négy Lorde-dal szerepelt a legjobb húsz között. Szeptember közepén a Royals (ami korábban az új-zélandi X-Faktor repertoárjába is bekerült) az iTunes USA-n kigolyózta az élről Miley Cyrus Wrecking Ballját, mire az amerikai énekesnő rajongói halálos fenyegetésekkel árasztották el Lorde Twitterét (a lányok persze kölcsönös imádatukról biztosították egymást). A Royals meg sem állt az első helyig jutott a Billboardon, amely beválasztotta Lorde-ot a tíz legmenőbb 21 év alatti előadó közé.

Radarjel-erősség: Most áll a befutás küszöbén, amire minden esélye megvan. Az nem is kétség, hogy a zenészi pálya lesz az élete, az sem, hogy ígéretes jövő elé néz, az már inkább kérdéses, hogy elmegy-e kommerszebb irányba, ami nagyon is benne van vagy marad ezen a köztes csapáson.

A listavezető sláger Royals eredeti klipje:

A Tennis Court videója:

Ez pedig az egykori eredeti Sugababes, vagyis a Mutya Keisha Siobhan trió élő unplugged verziója a Royals-ból: