.jpg)
Csak összejött megint tíz remek dal! Többek között a Belle And Sebastian és a Vampire Weekend egy-egy kulcstagjának, egy titokzatos 13 éves fiúnak, a Hefner egykori frontemberének és Magyarországon is járt trombitás haverjának, a White Denimnek és néhány „időutazó” előadónak köszönhetően. Képzeletbeli Heti Top10 sorozatunk e heti playlistjének tíz száma itt rögtön meg is hallgatható, a képünkön látható ausztrál Geoffrey O’Connortól pedig még egy videót is mutatunk összeállításunk alján. Kalandra fel!
Stevie Jackson: Man Of God
Mindenkit váratlanul ért a hír, hogy a Belle And Sebastian másik gitáros-énekese, Stevie Jackson szólólemezt jelentet meg október végén, (I Can’t Get No) Stevie Jackson címmel, azon azonban senki nem fog meglepődni, hogy mennyire jól sikerült, hiszen ő írt olyan nagyszerű B&S-dalokat, mint a Seymour Stein, a Jonathan David, az I 'm Not Living In The Real World vagy a Step Into My Office, Baby. Közel Belle And Sebastian-minőségű munkáról van szó, vitán felül, amit kiválóan bizonyít a Man Of God is.
Magic Bus: Magic Bus
Na jó, ne szórakozzunk már, a Magic Bus nem lehet 2011-es dal, egyszerűen kizárt! Persze most kicsit álnaivak vagyunk, hiszen a kétezres években számtalan olyan zenekar tűnt fel, amelyiknek semmi köze nem volt az adott évtizedhez. Szóval ez itt konkrétan 1969. Vagy 1971. Igazából tök mindegy. Amúgy a Who-nak is volt ilyen című dala, de ez nem az. Gitár- és fuvola(!)szóló, Hammond orgona, emelkedett hippi vokálok és instant fülbemászás.
For All The Girls: Phylicia
„A nevem Damien Fairchild. Szerelmes dalokat írok azoknak a lányoknak, akikbe éppen szerelmes vagyok vagy azoknak, akikbe korábban. Legszívesebben otthon ülök és zenélek. 13 éves vagyok, és első lemezemet 14. születésnapomon fogom kiadni, 2012. február 14-én, For All The Girls címmel” – hogy ebből mi igaz, azt nem tudhatjuk, mindenesetre ennél bájosabb bemutatkozó szöveget régen olvastam, a hozzá tartozó dal pedig egész egyszerűen hibátlan.
Darren Hayman & Terry Edwards: Old Man’s Hands
Darren Hayman, a Hefner zenekar egykori vezére nem először szerepel itt. Ez a dal még januárban született a January Songs projekt keretén belül, amikor minden napra jutott egy új Hayman-szám, fizikai formátumban azonban csak a héten jelent meg. Darren Hayman segítője egy nyolcvanas években népszerű punk-funk együttesnek, a Higsonsnak az egyik alapítója, a trombitás Terry Edwards, aki számos jeles előadó lemezén hallhattunk (PJ Harvey, Nick Cave, Tom Waits, Tindersticks, Spiritualized stb.), sőt a Gallon Drunk tagjaként többször is járt nálunk.
Joker’s Daughter: Mind Of Gold
A hét szomorú híre, hogy meghalt a gitáros-énekes Bert Jansch, a skót folkzenész, aki a Pentangle egyik alapítója volt. Ezt csak azért hozom szóba, mert a görög-angol Helena Costas vezette Joker’s Daughter új dala teljesen olyan, mint egy Pentangle-szám. Az első nagylemezen Danger Mouse volt a producer (The Last Laugh – 2009), a May Cause Side Effects albumot és rajta a beharangozó Mind Of Goldot viszont a nemrég Budapesten is fellépő Tunng együttes egyik tagja, Mike Lindsay vette kezelésbe. És olyan is. Folkos. Meg tiszta Pentangle. De ezt már mondtam.
White Denim: Hot Thought
A texasi rockzenekarról tudjuk, hogy sokféle hatásokból eszkábálja össze dalait, de azért elsőre meglepő volt az idei D című lemez nemrég megjelent bónusz dala, a Hot Thought a vocoderrel megbolondított énekkel, a funk groove-okkal, a dubos lüktetéssel. Meglepő, de jó.
Fanzine: Roman Holiday
Sistergő-gerjedő, recsegő-ropogó gitárok, szétkent Byrds-vokál – nyilvánvaló, hogy a londoni Fanzine tagjai a Teenage Fanclub nagy rajongói. EP-jük a Fat Possum kiadónál fog megjelenni november végén.
Geoffrey O'Connor: Whatever Leads Me To You
Az ausztrál Geoffrey O’Connor úgy ingázik az évtizedek között, mintha valami féregjáraton közlekedne. The Crayon Fields nevű zenekarával a hatvanas évekbe repül vissza, szólóprojektjénél pedig megállt az idő 1986-ban, mondjuk. Vanity Is Forever című új albuma már kint van a boltokban. Meg a neten. Sőt cikkünk alján egy videoklipet is mutatunk a Whatever Leads Me To You-hoz!
Weird Dreams: Holding Nails
Az ártatlan Beach Boys-dallamokat és a „szuperfülbemászó” refréneket soha, de tényleg soha nem lehet megunni. A Weird Dreams albuma október 31-én érkezik, és nagyszerűen vezeti fel a Holding Nails, legfeljebb csak okozhat esetleg egy kis zavart, hogy mindezt nem egy amerikai, hanem egy londoni együttes prezentálja.
ROSTAM: Wood
Nem nehéz kitalálni: ROSTAM, az Rostam Batmanglij, a Vampire Weekend iráni származású – és homoszexualitását nyíltan vállaló – billentyűs-producer tagja. Discovery néven már fut egy projektje, ezt az új anyagot most saját neve alatt adta ki. A Wood izgalmas keveréke a Vampire Weekend-lemezeken megszokott vonósoknak és az indiai zenének.
összeállította: Soós Csaba
Geoffrey O'Connor: Whatever Leads Me To You
