George Michael

2011.09.18. 16:48, -recorder-

Papp László Budapest Sportaréna, 2011. szeptember 19.

Ha elapadt a kreatív véna, akkor jöhet a nagy slágerek szimfonikus áthangszerelése és a jó kis nosztalgiaturné. Legutóbb Sting esetében tapasztalhattuk ezt, sőt ő alig fél év különbséggel kétszer is fellépett nálunk nagyzenekari kísérettel, bár az is tény, hogy őt a botrányok elkerülték. George Michaelt viszont nem, és a szánalmas bulvárlapok készítőinek – na meg olvasóinak – legnagyobb örömére még mindig viszonylag gyakran sikerül valami oltári nagy állatságot művelnie. (A világ egyik leghíresebb meleg popsztárjának teltházas budapesti fellépése kapcsán a következő napokban a Recorder magazin második számának a könnyűzene és a homoszexualitás témakörében íródott cikksorozatát is leközöljük itt oldalunkon – sőt a „hamis bálványok és buzik” ellen tüntető fundamentalistákról szóló Foo Fighters-hírrel már lényegében meg is volt a „nulladik” posztunk.)

A szimfonikus turné talán amolyan rehabként is hathat annak az embernek, aki a nyolcvanas-kilencvenes években (a Wham!-időktől az 1987-es Faith szólólemezen át egészen a nagy pereskedés után megjelentetett 1996-os Older album sikereiig) többet volt a slágerlisták élén, mint otthon, és az érzelmes popdalok egész biztosan jól fognak csengeni fúvós és vonós kísérettel is. Akik – a Puskás Stadionban adott 2006-os koncert mintájára – a régi nagy slágereket várják a Sportarénában, azoknak talán rossz hír, hogy George Michael elsősorban utolsó két stúdióalbumának, az 1999-es Songs From The Last Century feldolgozáslemeznek és a 2004-es Patience-nek a dalait fogalmazta újra, emellett a repertoárban helyet kaptak újabb feldolgozások is: mint a New Ordertől a True Faith vagy a Rihanna-féle Russian Roulette.