(Because Music, 2011)
Annak ellenére, hogy a dél-angliai Devon megye Totnes nevezetű kisvárosából indult, majd székhelyét – a déli parton maradva – idővel Brightonba áthelyező Metronomy csapatát jelenleg négy zenész alkotja, a mozgatórugója változatlanul az a Joseph Mount nevű fiatalember, aki 1999-ben életre hívta, akkor még egyszemélyes projektjeként. A gépies ritmikát sugalló művészi álnév alatt megjelentetett Pip Paine (Pay The £5000 You Owe) című 2006-os debütalbum, valamint a Nights Out névre keresztelt 2008-as második lemez szinte teljes egészében a tekintélyes remix-referenciákkal rendelkező multiinstrumentalista Mount munkája, de a dalszerző-ötletgazda az élő fellépésein már a kezdetektől fogva extra segéderőkkel kiegészülve adta elő műsorát, és idővel teljes értékű tagokká léptette elő kísérőzenészeit. A Metronomy harmadik nagylemeze, a címével a devoni tengerpart becenevét citáló The English Riviera a korábbi anyagok laptopesztétikájával szemben már sokkal inkább egy összeszokott zenekar – egy összeszokott popzenekar – képét mutatja (amint erről a cikkünk alatt a három videoklip is tanúskodik).
Mount igazából már a 2001-2005 közti anyagaiból összeállított, szinte teljesen instrumentális – főképp a brit Warp kiadó, valamint a hozzá szorosan fűződő IDM irányzat, a Four Tet- és Caribou-vonal, illetve az elektropop ihlette – debütlemez után is váltott egy nagyot: a 2008-as Nights Out albumon vokálisabb, poposabb és emészthetőbb irányba terelte a produkcióját, aminek köszönhetően a Metronomynak sikerült nagyobb ismertséget elérnie, és az akkortájt előrenyomuló, new rave vagy indietronica címkékkel megjelölhető zenekarokkal (Klaxons, Late Of The Pier, Friendly Fires stb.) egy kategóriába kerülnie. 2009-re kialakult a végleges felállás: Mount és az élőben már évek óta vele játszó Oscar Cash billentyűs-szaxofonos mellé Lightspeed Champion ex-dobosa, Anna Prior és a nigériai származású basszista, Gbenga Adelekan kerültek, akik jelenléte ugyan nem akadályozta meg Mountot abban, hogy a harmadik Metronomy-lemezt is majd’ teljes egészében saját akarata szerint alakítsa, viszont most már igencsak túlzás lenne azt állítanunk, hogy még mindig egy „egyszemélyes zenekarral” van dolgunk.
A 2011-es The English Riviera több szempontból is újítást hozott a Metronomy életművében. Nemcsak sokkal organikusabb és „zenekaribb” megszólalás került az eddigiekben képviselt elektronikus beütésű popzene helyére (Mounton kívül nem csak újdonsült zenésztársai énekelnek, hanem három másik női vokalista is, és a gitárok szerepe is megnövekedett), de az album hangulata is merőben eltér a megszokottól: játékos bulizene helyett egy visszafogottabb, komolyabb, intimebb és hűvösebb világ tárul elénk. A számok dalszövegeire sem felhőtlen mondandójuk miatt fogunk emlékezni: leginkább a szerelem, illetve „az angol Riviéra” – vagyis Mount szülőhelye – iránti nosztalgia bújik meg a sorok között. Joseph Mount popérzékenysége viszont fikarcnyit sem változott, így a megszólalásban bekövetkezett váltás nem csorbított a dalok minőségén: az új album hangszerközpontú szerzeményei legalább annyira működőképesek, mint a Nigths Out harsány partihimnuszai voltak, a természetesebb hangzás és a korábbiakhoz képest szokatlan atmoszféra pedig tovább növeli az anyag mélységét.
A jó dalok mellett a hetvenes és nyolcvanas évek imádata is megmaradt: a Cure-t és Gary Numant megidéző She Wants, a megunhatatlan szintifutammal bíró The Look , a diszkós The Bay, vagy a Giorgio Moroderre visszatekintő Love Underlined című zárószám mind-mind olyan retrós, ugyanakkor szofisztikált és kellemes darabok, amelyek szerzőjük és előadóik hozzáértéséről tanúskodnak. Joseph Mountnak és zenekarának igazán nincs miért szégyenkeznie, hiszen bátrabb, színesebb, teltebb, élőbb The English Rivierával a Metronomy egy egész különleges fordulatot vett pályáján, és ha nem is említhetjük napjaink legeslegjobbjai között, kétségtelen, hogy egy fejlődőképes és fejlődni is akaró zenekarral van dolgunk.
8/10
Judák Bence
a She Wantshoz készült az album első videója:
a második klipet kapó The Look:
… és a legfrissebb The Bay klip:
