A Titanic Filmfesztivál zenei szekciójának filmjei

2011.03.31. 13:30, -recorder-

A 2011. április 8. és 16. között négy budapesti moziban (Uránia, Toldi, Kino, Örökmozgó) zajló 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon 20 ország 52 filmje szerepel. A teljes filmlista, a részletes tartalmak és a vetítési időpontok március 31-én este 8 órától olvashatók a fesztivál honlapján, de a Recorder már most elárulja a zenei szekció programját – élén a Morphine-dokumentumfilmmel, melyért már elkészülte előtt lelkesedtünk és mely már márciusi premierjén, a torontói CMW Film Festivalon rögtön el is nyerte a legjobb filmnek járó díjat! (Ajánlócikkünk alján előzeteseket is mutattunk.)

Az 1993-ban indult Titanic már a kilencvenes években is rendszeresen vetített zenei témájú műveket. Ezen a fesztiválon tartották többek között a kultikus Hedwig és a mérges csonk című transzszexuális glam-punk musical, a Kurt Weill-dalokra épülő sztárparádés September Songs vagy a Michael Winterbottom-féle 9 dal magyarországi premierjét is, de a programba leggyakrabban természetesen zenei dokumentumfilmek kerültek: a Nirvana frontemberének halálát és özvegye múltját vizsgáló Kurt és Courtney vagy a Dandy Warhols és a Brian Jonestown Massacre rivalizálását tárgyaló Sundance-nagydíjas DiG! – Ezt kapd ki! mellett például a leghíresebb fesztiválokról (Woodstock, Altamont, Glastonbury, Roskilde, All Tomorrow’s Parties stb.) és olyan előadókról, mint Nico (Nico-ikon), Neil Young (A Ló éve), Philip Glass (Glass – Philip portréja 12 felvonásban), Daniel Johnston (Daniel Johnston találkozása az ördöggel), a Sex Pistols (Szenny és düh), a Joy Division (Joy Division), a Pixies (hangosHALKhangos), a Sonic Youth (Ébrenjárók), a Beastie Boys (Basszus, ezt én forgattam!) vagy a Sigur Rós (Heíma). 2010-ben a Blur (No Distance Left To Run) és a White Stripes (Under Great White Northern Lights) legutóbbi turnéfilmjei mellett műsorra került az illegális gerillamódszerekkel forgatott Perzsa macskák című iráni film is, melynek főszereplő indie zenekara, a Take It Easy Hospital élőben is eljött koncertezni a Titanic bulijára – ez volt az első alkalom, hogy egy iráni zenekar játszott Magyarországon.

Az utóbbi néhány évben a Titanic Filmfesztivál már külön szekciót is szentel a zenei témájú műveknek. 2011-ben a Zene mindenkinek című blokkba hat film került.

A Fájdalomcsillapító – Mark Sandman és a Morphine története egy formabontó, hipnotikus rockzenéjét gitár nélkül, kéthúros basszussal, dobbal és (néha egy szájban egyszerre két) szaxofonnal játszó triónak és karizmatikus frontemberének állít emléket. A bostoni Morphine énekese, Mark Sandman koncert közben, a színpadon halt meg 46 évesen, 1999-ben, egy kis olaszországi fesztiválon, ahol a másik amerikai fellépő épp az első albuma anyagával turnézó Queens Of The Stone Age volt. Josh Homme mellett a filmben olyan zenészek tisztelegnek Sandman előtt, mint Ben Harper, Les Claypool (Primus), Mike Watt (ex-Minutemen, The Stooges), Chris Belew (The Presidents Of The United States Of America) vagy a dzsesszista John Medeski (Medeski Martin & Wood).

Szintén egy idő előtt elhunyt zenei géniuszt választ tárgyául A zseni – Glenn Gould belső élete című friss dokumentumfilm is, mely korábban publikálatlan fotókkal, mozgóképekkel, házi hangfelvételekkel, naplórészletekkel, továbbá most először nyilatkozó barátok és szeretők interjúival vezet be minket a különc kanadai zongorista, Glenn Gould (1932-1982) világába.

A Pool Party című dokumentumfilmben egy hajdani nyilvános fürdő, a bezárása után hajléktalanok, drogosok és graffitisek által benépesített, majd az utóbbi években cool koncerthelyszínként feltámadó brooklyni McCarren Pool óriásmedencés fesztiváljairól tudósít, olyan előadók zenéjével és fellépéseivel, mint a Sonic Youth, a Beastie Boys, a Yeah Yeah Yeahs vagy a tamil tigrislány, M.I.A.

A Nézd, mit tud a fény! című intim dokumentumfilm a torontói Broken Social Scene együttes üdvöskéjének, Feistnek a művészetére, elsősorban dalszerző-gitáros-énekesnő sokszoros díjnyertes The Reminder című 2007-es albumának születésére és sikersztorijára koncentrál, de Leslie Feist felbukkan a Titanicon egy sajátos humorú játékfilmben is: az Elefántcsonttorony című zenés komédiában, melyben két fivér, két zseniális sakkozó csap össze egy nő kegyeiért, és egyikük a sakk dzsesszesítésével próbál nyit új perspektívákat az ősi játék kötött szabályrendszerében. Ennek a filmnek a zenei szekcióba kerülését az is indokolja, hogy társszerző-főszereplői a bohém kanadai underground ismert figurái: a multiinstrumentalista-dalszerző-producer-showman Gonzales, a DJ-ként nálunk is rendszeresen fellépő Tiga és a 2010-es Sziget botrányhősnője, Peaches.

A Sex & Drugs & Rock & Roll szintén játékfilm, viszont igaz történet dolgoz fel: az azonos című sláger szerzőjének és előadójának életét. A szex + drogok + rock’n’roll életformáról vicces dalt író, gyermekparalízise következtében bottal járó mozgássérült angol pub-rock énekes, Ian Dury (1942-2000) szerepét A Gyűrűk Ura filmek Gollumjaként ismert Andy Serkis alakítja pazarul ebben az életrajzi filmben, melyet a magyar származású Paul Viragh írt és a Coldplay első és utolsó klipjeit jegyző Mat Whitecross rendezett.

Bár nem a zenei szekcióba került a Titanicon, de itt érdemes megemlítenünk a Simon Werner eltűnése című francia krimit is, az 1992-ben egy Párizs melletti gimnáziumban játszódó történethez ugyanis a Sonic Youth komponálta és játszotta fel az aláfestő zenét, amit Thurston Moore-ék aztán 2010 elején külön filmzenelemezen is megjelentettek (SYR9: Simon Werner a disparu).

(Recorder)

www.titanicfilmfest.hu
www.facebook.com/titanicfilmfest

Fájdalomcsillapító – Mark Sandman és a Morphine története