Serj Tankian: Imperfect Harmonies

(Reprise/Warner, 2010)
 
Az 1967-es születésű Serj Tankian az örmény származású Los Angeles-i zenészekből álló System Of A Down egzaltált frontembereként tűnt fel, azonban mostanra igen távol került a modern metál élcsapatának hangzásától. A politikai aktivistaként is hangos multiinstrumentalista-dalszerző-énekesnek már 2003-ban volt egy Serart nevű külön projektje egy török-örmény zenészbarátjával közösen, a SOAD 2006-os leállása után azonban igazi szólókarrierbe kezdett. Már az Elect The Dead című 2007-es debütálás is tartott pár lépés távolságot a System Of A Down zenei világától (a 2008-as Szigetet is érintő turné végén nagyzenekari kísérettel rögzített Elect The Dead Symphony koncertfelvétel ezt még inkább kihangsúlyozta), az örmény függetlenség napján megjelent 2010-es Imperfect Harmoniest pedig még nehezebb a System-lemezekkel rokonítani.

Az Elect The Dead idején nem lehetett komoly minőségbeli visszaesést felróni Tankiannak, legfeljebb a keményvonalas metálhívők elégedetlenkedhettek bizonyos dalok poposabb hangzása miatt. Az énekes a folytatásra még merészebb zenei víziókat valósított meg, hogy végül egy bizarr hibriddel álljon elő, amit hallgatva bizonyára még több SOAD-rajongó csóválja a fejét csalódottan. Tankian ugyanis a nagyzenekari hangszerelés, valamint az elektronika ötvözésében látta meg a továbblépés lehetőségét – előbb az Elect The Dead dalait vette fel egy 70 tagú új-zélandi szimfonikus zenekarral (ez lett a már említett Elect The Dead Symphony, mely 2010 elején jelent meg CD-n és DVD-n), majd egy musical zenei anyagát komponálta meg a Leláncolt Prométheusz története alapján (a Prometheus Bound amerikai premierje 2011 márciusában lesz), de a második szólóalbumára írt új dalait is hasonló környezetbe ültette át, miközben ezzel párhuzamosan az elektronikának és a dzsessznek is egyre nagyobb teret engedett a munka során. Tankian nem hagyott beleszólást a lemezkészítésbe, producer nélkül, saját stúdiójában dolgozott, ő írta, hangszerelte és játszotta fel a dalokat, csak egy-két kiválasztott vendég kapott mellette közreműködői kreditet.

A kísérleti mivoltát címében is vállaló Imperfect Harmonies albumnak már az első fél perce megmutatja, hová sikerült eljutnia: a Disowned Inc. egy gazdag vonóskíséret mellett elővezetett metálriffel indul, majd átvált elektronikusan effektezett zongorázásba, és még a 30. másodperc előtt bekapcsolódik Serj jellegzetes, éppen érzelmesre hangolt éneke is. Nem egyszeri szándékolt művészi túlzásról van szó: ezek az összetevők szinte végig egyszerre vannak jelen a lemezen, ami csak azért baj, mert ritkán tudnak szerves egységgé összeállni a 44 perces játékidő alatt. Serj a lemez közepére már tényleg nagyon távol kerül a System Of A Down világától: a Gate 21 és a Yes, It’s Genocide című számoknak nem sok közük van a rockzenéhez, mindkét szerzemény vonóskísérettel ellátott merengős, zongorás darab (az utóbbi örmény nyelvű szöveggel, operaénekesnői közreműködéssel). Már csak a Yes, It’s Genocide címéből is azonnal nyilvánvaló, hogy a politikus hangvétel továbbra is megvan, ám most nem annyira explicit, inkább elvontabb formában mutatkozik meg, inkább filozofikusabb spirituálisabb témák dominálnak a lemezen.

A dalok nagy részére – eltekintve a túlságosan is ambiciózus hangszereléstől – mindazonáltal nem lehet rossz szavunk, Tankiannak egyedülálló érzéke van a melódiákhoz, mesterien képes váltogatni a különféle hangulatokat számon belül is, amihez ügyesen használja fel rendkívüli énekhangját, és el kell ismerni, hogy ez a teátrális sokszínűség azért továbbra is jól áll neki. Az összkép emiatt végül csak pozitív lesz – azzal a megjegyzéssel, a System Of A Down kollektívája ugyanebből az alapanyagból biztosan egy nagyságrenddel izgalmasabb lemezt készített volna.

7/10

Bokor Péter

http://www.serjtankian.com/