Magyarradar – Sungazers

A napfény városában működő Sungazers alapító mindenese, Géczi Gergő nagyban és kerek koncepcióban gondolkodik, összművészeti keretbe álmodva experimentális-poszt-prog-rock formációját, kis lépésekkel, de eltökélten haladva ennek megvalósítása felé.

Indulás: 2014.

Honnan: Szeged.

Tagok: A Sungazers alapvetően a szólóprojektem, de igyekszem időről időre más művészekkel kollaborálni. Azért művészekkel és nem feltétlen zenészekkel, mert a Sungazers több mint zenekar, sokkal inkább egy összművészeti formáció. Hogy ez miben nyilvánul meg? Arról a hivatalos weboldalon található megannyi tartalom árulkodik; rajzok, festmények, fényképek, klipek és egy novella formájában.

Stílus: Ha besorolást kell tenni, akkor valahol a poszt- és a progresszív rock közé lehetne belőni, de egyébként a hangsúly a kísérletezésen van, és persze a történetmesélés a zenén keresztül koncepciója mindenek felett áll, stílustól függetlenül.

Hatások: A történet zenébe foglalása és a meghatározott, szerteágazó háttérkoncepció, mint ötlet leginkább az angol prog-rock király Steven Wilson életművéből ered, nem csak a szólóként kiadott produktumai, de a legendás Porcupine Tree vagy Bass Communion albumai is komoly hatást gyakorolnak. A kortárs filmzeneszerzőket is meg kell említenem, legyen szó Max Richterről, vagy sokak nagy kedvencéről, Hans Zimmerről, és nem utolsó sorban a filmekről, amikhez komponálnak. Az elektronikus kísérletezős vonal tagadhatatlanul a korszakalkotó Radiohead zenekarra vezethető vissza. Ami a novellát és annak szürreális világát illeti, akár Edgar Allen Poe-t is meg lehet említeni inspirációs forrásként, de (az angol nyelv ellenére) nagy hatást gyakoroltak például Fodor Ákos rövid, ám annál gazdagabb haikujai is. Külön szeretném kiemelni az ugyancsak Steven Wilsonhoz köthető fényképész-művész Lasse Hoile-t is.

Kiadó: Egyelőre saját magam kiadója vagyok.

Történet: A projekt gyakorlatilag a saját, zenével való ismerkedésemet követi végig, az első zeneszerkesztő program feltelepítésétől a legújabb, immáron profi stúdiókörülmények között, vendégzenészek közreműködésével összerakott kislemezig. A kettő között sok minden történt, de most csak a nagyobb állomásokat emelem ki. 2015 őszén készítettük el az első videoklipet (Preserved Wings) Szilágyi Krisztián barátommal, akivel korábban több kisfilmen is dolgoztunk együtt. Már akkor éreztem, hogy ezt egy album részévé kell tenni, így összegyűjtöttem néhány korábbi dalt, majd Molnár Mária énekesnő és Fazekas Máté gitáros barátom bevonásával egy teljes nagylemez, az Eye Can’t Act készült el otthon, a kisszobában. 2015 decemberében a Szegedi Egyetemi Színházon és a Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítványon keresztül lehetőséget kaptam élőben is előadni a zenéket a szegedi Összművészeti Össztűz keretein belül. Ez volt az első önálló fellépésem, ahol az utolsó számhoz énekesként csatlakozott Tóth András barátom, közös formációnkból, a Pixel Cranes-ből. Ezek után koncert koncertet követett, felléptünk több szegedi klubban, eljutottunk a Kiskunfélegyházi Rocktárba is, valamint a Dead Like Dinosaurs-szal felléptünk a borfesztiválon, illetve a SZIN-en is. Az élő fellépéseken többször velem tartott Tóth Andris, mint énekes, Fazekas Máté, mint gitáros, basszusgitáros, és Pohl Judit az Elve zenekarból, aki szintén énekkel kísérte ezt a furcsa formációt, élő dobost azonban nem sikerült találni. Néhány Sungazers-koncertről készült egy összeállítás, ami klipként szolgált a Ghosts Of The Distant Fields című számhoz. Bár a többiek szuperül játszottak, kitettek magukért, 2016 nyarán elhatároztam, hogy élő dobos nélkül nem vagyok hajlandó többet fellépni.

Ez idő tájt már megfogalmazódott bennem egy új nagylemez ötlete, amit egy sokkal összetettebb, koncepciózusabb anyagnak gondoltam. Írtam egy kilenc fejezetes novellát Objects címen, valamint minden fejezethez egy-egy dalt, illetve körülbelül még ennyi b-oldalasnak szánt zenét, azaz összesen több mint két órányi zene csücsült céltalanul a gépemen. Tudtam, ha komoly tagokat szeretnék az élő zenekarba, és ha azt szeretném, hogy a médiában is komolyan vegyenek, rengeteg a teendőm. Profi stúdióba kell mennem, weboldalt kell gyártani, és a többi. A kilenc fejezethez készült egyenként kilenc kép is Fazekas Hanga jóvoltából. Így már a teljes koncepció készen állt az album megvalósításához, de a az egész nagylemez stúdióba vitele több szempontból is túl nagy falat lett volna elsőre, így a szegedi Miracle Sound Stúdió hangmérnökeivel, Szabó Szebasztiánnal és Sóti Norberttel három dalt választottunk ki a kilencből. A Narrow Lungs EP szeptember 15-én jelenik meg, a lemezen Roncsák Marcell dobolt, de velem tartott Pohl Judit énekesként és Fazekas Máté: gitárral, basszusgitárral is. Két videoklipet készítettünk ezalatt, az elsőt Chalhoub Emil fényképész jegyzi, augusztusban jelent meg How To Arrive Home címmel. A másik a szegedi Elephant Stúdió jóvoltából és a DéeMKá támogatásával készült, a kislemezzel együtt jelenik majd meg.

Megjelenések: Preserved Wings single (2015 november), Eye Can’t Act (2016 február), Ghosts Of The Distant Fields single (2016 június), How To Arrive Home single (2017 augusztus).

Küldetés: A küldetést gyakorlatilag az #inspireback „mozgalom” fogalmazza meg. Mivel a cél összművészeti projektként működtetni a Sungazerst, ehhez minél több művészt szeretnék bevonni közvetetten és közvetlenül, szerte a világból. A koncepció az, hogy ha megihlet a Narrow Lungs kislemez - a dalok, a képek, a videók, a novella -, akkor ne habozz, „inspirálj vissza”: rajzolj, fess, videózz, zenélj, fényképezz, írj befejezést vagy köztes fejezetet, melléksztorit a novellához, a lényeg csak annyi, hogy az Objects világa ihlesse. Szeretném a jövőben megcsinálni a teljes Objects nagylemezt, és az álmom, hogy ezt egy nagyon szerteágazó és sokszínű, sokak által összerakott koncepcióval karöltve tegyem, amiben minden elképzelhető művészeti ág megfordul, minél több művész kezéből. A cél ez, de a küldetés lényege a közös alkotás, annak a felfedezése, hogy egy adott dolog kire milyen hatással van, egy adott dologba ki mit lát bele és ki mit tud belőle kihozni. A küldetés ezzel párhuzamosan az is, hogy kicsit jobban belecsempésszem a magyar zenei életbe az ilyen típusú, koncepciózusabb, figyelmet, elmélyülést igénylő zenét. Szeretném minél több helyre eljuttatni, minél több embernek megmutatni és valamilyen formában bevonni azokat, akik fogékonyak az ilyesmire.

Jövőkép: Az Objects nagylemez mellett az élő megjelenésre szeretnék koncentrálni, összeszokni a srácokkal, minél többet próbálni, és természetesen minél többet koncertezni. Szeretnék minden fellépést vetítéssel és személyre szabott fénytechnikával karöltve megvalósítani, valamint tervben van, hogy a Fazekas Hanga által készített rajzokból, festményekből és a Chalhoub Emil által a forgatáson készített képekből kiállítást csináljunk a koncerteken. Szeretném a zene mellett a teljes művészeti csomagot elvinni minden élő fellépésre.

Mellékprojektek: Pixel Cranes, Dead Like Dinosaurs, Szegedi Egyetemi Színház, Félresértett Szavak.

Szexepil: Természetesen a bugyilecsalogatós epic gitárszólókat érdemes megemlíteni, de talán ennél is fontosabb a dalok melankolikus és érzelmes hangvétele, amely megdobbant minden női (és persze férfi) szívet!

Legnagyobb eredmény, elismerés: A How To Arrive Home single-t egy külföldi srác megosztotta a Facebook üzenőfalán ezzel a kommenttel: "melts into your soul, like a dream". Ez ugyan apró dolog, mégis borzasztóan jól esett, hiszen valahol ez a célja az alkotásnak, hogy megérintse az embereket.

A Sungazers aktuális dala téli erdőben bolyongós szövegvideót kapott, a single-ből befolyó bevétel közvetlenül a WWF Magyarország Alapítványt támogatja: 

a Sungazers teljes első albuma: 

nyitókép: Nógrádi Claudia

a Sungazers Facebook-oldala

A cikk megjelenését a Cseh Tamás Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.