Budapest egyik közismert elektronikus zenei klubjának biztonsági személyzete után nevet választani nyilván belterjes poén, ám CT Kidobó sound design felé húzó, detroiti technóból, franciás/németes tech-electróból és deep house-ból kikevert zenéje nagyon is komoly, széleskörű fogyasztásra érdemes minőséget képvisel.
Indulás: 2015. november.
Honnan: Budapest.
Tagok: Egyedül én, Martin, plusz a hangszerek: U-He Diva, Arturia V Collection.
Stílus: Az sosincs előre definiálva, de eddig: hard electro, tech-electro, house/lo-fi house.
Hatások: Zenei: Gerald Donald, James Stinson, Juan Atkins, Andy Stott, The Hacker, Mikron, korai Gesaffelstein kiadók közül OPN, BNR Trax, Zone, Underground Resistance. Nem zenei: Corvintető, VII. kerület, Berghainról álmodozó Központ előtt álló arcok Einfach Berlin pólóban, 4chan, Arp 2600 kapcsolási rajz.
Kiadó(k): Super Lust Recordings, amit a haverommal közösen viszek.
Történet: Nagyjából hat éve készítek elektronikus zenét "szellemi rekreációs" célból (aki ír zenét, tudja mire gondolok; gyakorlatilag transzba esel - szokták hiperfókusznak is hívni), és ahogy egyre gyakorlottabbá váltam, egyre jobban élveztem, viszont az alapvető indíttatás miatt egyáltalán nem voltam érdekelt a zenéim terjesztésében, csak a barátaimnak küldtem el néha-néha a dolgaimat. Ez 2014-ben változott meg, amikor a párizsi Milles Feuilles megtalált a Soundcloudon, és kiadott a régi számaimból egy EP-t, amit olyanok játszottak, mint Jimmy Edgar, Laurent Garnier, Arnaud Rebotini, Panteros666, Maelstrom, illetve a Zone-BNR TRAX-Sound Pellegrino kiadók tengelyén mozgó dj-k. Ezután még volt egy közös remix EP-m The Hackerrel, amivel egy nagyon nagy álmom teljesült, viszont itt vissza is léptem a low key hétvégi producerkedéshez, hogy ne interferáljon az egyetemi elfoglaltságaimmal. Így jött a CT Kidobó, ami ennek a vonalnak a folytatása, magyar kontextusban, részben félironikus paródiájaként a görcsös wannabe magyar szcénának. Egyébként a produkciós értéken van a hangsúly, maga a zeneírás is ennek a melléktermékeként jött, a hangszintézis-elméletről és jelfeldolgozásról való tanulás közben.
A zenéim eleinte analóg szintetizátorok ikonikus hangjainak digitális reprodukálásáról szóltak, körülbelül két éve csinálok tudatos hangdizájnt. A zeneírás nálam teljesen digitális, még a 88-as MIDI billentyűzetemet is tök ritkán dugom be. Egy időben akartam moduláris szintetizátort építeni, de mivel egyébként programozó vagyok (nem mintha ez ok lenne rá), a régi szintetizátoroknak is csak az elméleti működése érdekel, a digitális zeneírásban rejlő mindenféle absztrakciós lehetőség engem jobban megfog.
Megjelenések: o (2015), TRAX 1 (2015), TRAX 2 (2016), TRAX 3 (2016), TRAX 4 (2016), TRAX 5 (2017), TRAX 6 (2017).
Küldetés: Dorknak elküldtem egy EP-met, amire írta, hogy játszaná őket, ha ki lennének nyomva bakeliten, szóval egy "Selected CT Kidobó Works 15-17" bakelit. Illetve a Zone kiadónál egy EP.
Jövőkép: Nem a Központ előtt állni.
Mellékprojektek: Aktívak: DR. GERALD, GYÚJTÓ, inaktívak: DJ 3x22, Das Model, NJWILDBERGER, 322-ES BUSZ.
Szexepil: Nem sidechain-elek.
Legnagyobb eredmény, elismerés: a Baba Aziz-remix, a The Hackerrel közös EP, Dork pozitív visszajelzése. Illetve a netlabelünkön keresztül elhívtak tavaly Detroitba játszani egy Auróra kaliberű helyre, de túl drága lett volna a repülőjegy.
a legfrissebb, júliusban megjelent CT Kidobó trekk-pakk:
és a Baba Aziznak készített remixe:
A cikk megjelenését a Cseh Tamás Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.