A legjobb klasszikus electro-lemezek Norwell szerint

A jelenlegi budapesti elektronikus zenei színtér egyik nagy tehetsége, Norwell alapvetően a kosmische musik és a minimal techno sajátos metszetében alkot, de eddig is szívesen hajlott el más-más hangzásvilágok felé. A héten megjelent legfrissebb EP-je mégis váratlan fordulat, hiszen producerként tőle eddig szokatlan módon egy gyorsabb, szikárabb és pattogós műfaj, a klasszikus értelemben vett electro adta a zenei keretet. Maga ez a - nyolcvanas években formát öltött - robotikusan rideg irányzat azonban korántsem új és idegen a számára, megkértük hát, állítsa össze nekünk a klasszikus electro-kedvenceinek toplistáját.

Norwelltől zenehallgatóként és dj-ként eddig sem állt távol a klasszik electro, ám produceri minőségben most először vetette bele magát ebbe a hangzásvilágba. Mint mondja: "az electro számomra alapvetően egy sokszor rideg, sötét, nagyon precíz műfajt jelent, ember és gépek kapcsolatát. A technológia, kutatás szavak jutnak eszembe róla, míg például a kosmische musikról a természet(esség). A két irányvonalat külön kezelem ugyan zeneíráskor is, de mégis egyformán jelentős hatással voltak rám az elmúlt több mint tíz évben." Az, hogy electro-számokat kezdett írni részben tudatos elhatározás, részben a véletlen eredménye.."Tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy szeretnék végre gyorsabb zenéket is készíteni, mivel már jó ideje csak 120 bpm alatti számokat csináltam. Ezért az addigi megszokásokon tudatosan változtattam, de azt, hogy az első próbálkozások electróba torkolljanak már nem terveztem el előre. A célom ezután nem az volt, hogy zsánerszámokat csináljak, hanem próbáltam a saját dallamvilágomat ebbe a kicsit borúsabb, feszesebb közegbe helyezni." De lássuk, milyen zenék alakították Norwell electro-műveltségét, íme a t0+1 kedvence a műfajból, köztük nyolcvanas évek eleji ős-electro klasszikusokkal éppúgy, mint a kilencvenes/kétezres évek fordulójára jellemző (az akkori electroclash-hullám által is gerjesztett) electro-másodvirágzás gyöngyszemeivel.

Dopplereffekt: Gesamtkunstwerk válogatásalbum (1999)

Ez az egyik kedvenc electro-lemezem, az első számtól az utolsóig hibátlan. Leginkább ennek köszönhető, hogy elkezdtem felfedezni a stílust tizenévesen. Mérnöki pontosság, rideg űrhangzás. Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém Amszterdamban élőben is hallani őket, illetve azóta egy reissue-nak köszönhetően a vinyl is ott pihen a polcomon.

Arpanet: Wireless Internet (2002)

Az Arpanet a részben a Dopplereffekt mögött álló Gerald Donald alteregója, ő egyben a legendás detroiti electro-formáció, a Drexciya egyik fele. Számomra a Drexciya testesíti meg a klasszikus electrót: rideg, már-már steril hangzás, de néha ezzel teljesen ellentétes érzelmesebb dallamvilág. Ez a szám is tökéletes példája ennek, annak ellenére, hogy a tipikus lüktető dobok teljesen kimaradtak belőle.




I-F: Space Invaders Are smoking Grass (1997)

Mind dj-ként, mind producerként meghatározó volt I-F (a holland Ferenc E. van der Sluijs egyik projektje a sok közül -  a szerk.) munkássága számomra. A Space Invaders Are Smoking Grass hangzása teljesen más, mint a Drexciya által képviselt vonal (tényleg úgy képzelem őket, mint kutatókat, akik egy laborban ülnek zeneírás közben), de ettől függetlenül egy electro-örökzöld, bárhol, bármikor felrakható zene.




Kraftwerk: Trans-Europe Express (1977)

A Kraftwerk kihagyhatatlan egy ilyen toplistából, akkor is, ha nem a mai értelemben vett electröt csináltak. A Trans-Europe Express tökéletes példája viszont, hogy a hangzás honnan/miből indulhatott (ez a szám az alapja az electro origójának tekintett Afrika Bambaataa-féle 1982-es Planet Rocknak - a szerk.).




Andrea Parker feat. DJ Assault & DJ Godfather: Freaky Bitches (2002)

Ellen Allien Weiss.Mixének hatodik száma. Azt hiszem, ezt a mixet hallottam legtöbbször életemben (volt, hogy hónapokra beragadt az autó cédélejátszójába), a Freaky Bitches pedig mindig is az egyik favoritom volt róla. Andrea Parker emellett természetesen megkerülhetetlen alakja az electrönak saját kiadványai, illetve a Touchin’ Bass kiadója miatt is.

The Egyptian Lover: Egypt, Egypt (1984)

Ahogy egyre inkább beleástam magam a műfajba, úgy jöttek szembe a különböző alstílusok. A Drexciya-vonal mellett a hiphopból/breakből kinövő fúzió is beszippantott, ez a szám pedig tökéletes példája, hogy milyen vékony is a határ a stílusok között. A klasszikusnak számító trekkben elsősorban a keleties szinti lead-ek fogtak meg már az első hallgatásnál.




Cybotron: Clear (1983)

A Drexciya mellett a Cybotron is a detroiti vonalat erősíti (ebben a duóban tűnt fel a detroiti technopionír Juan Atkins - a szerk.), ami tökéletesen hallható a Clear című opuszukon. A szám a Kraftwerk-hangzás újraértelmezése, amihez mintáztak is a németektől.




ADULT.: Hand To Phone (2001)

Dave Clarke electro-szettjeit mindig is jobban szerettem, mint amikor zakatolós technót játszik. Ezt a számot a World Service electro-mixén keresztül ismertem meg (amit a Weiss.Mixhez hasonlóan rengeteget hallgattam). Ez megint másfajta electro, kis wave-vel, szintipoppal keverve (a detroiti duó dala az electroclash irányzat egyik esszenciális slágere - a szerk.)

 
Model 500: Future (1985)

Juan Atkins legkultikusabb alteregója, Az első Model 500-kislemez, a No UFO's B-oldalán megjelent Future-ben a sötét alapok mellett a vokált szeretem különösen.

DMX Krew: Showroom Dummies Part I & II (1998)

A DJ Hell vezette International Deejay Gigolos kiadó volt az egyik legerősebb hatás, ami elektronikus zenét tekintve ért (a kosmische musik mellett) tinédzserkoromban. Az első Gigolo-kiadványok között volt ez a Kraftwerk-feldolgozás (az electro-megszállott brit Ed Uptontól  - a szerk.), de a listám elején szereplő Dopplereffekt-lemez is. Sajnos a 2000-es évek közepén már kevésbé koncentrált erre a műfajra kiadó, de az első körülbelül száz megjelenésük szinte hibátlan volt.




Anthony Rother: Redlight District (1998)

A német Anthony Rother 2004-es Popkiller című albumát szintén rongyosra hallgattam anno, de az már inkább az electro-tech korszaka volt. Előtte viszont letett az asztalra néhány olyan klasszikus electro-himnuszt, mint a Redlight District.

ez pedig Norwell Death Of A Star című, napokban megjelent, klasszikus electróból merítő új EP-je:

és az EP-ről lemaradt, ingyen letölthető From '82 To '86, amely már címével is az electro kezdeti korszakára utal: