Az ír – hazájában már hosszú évek óta a legsikeresebb rendezőnek számító – Lenny Abrahamson Frank című negyedik filmje egy zenei témájú alkotás. Főszereplőjét ugyanis egy valós zenész-komikusról, a Chris Sievey által megteremtett Frank Sidebottom, hatalmas papírfejet viselő karakterről mintázták, aki afféle kívülálló muzsikusként alkotott és inspirált sokakat – csakúgy, mint a filmbeli Frank. A hazai mozikba a Mozinet forgalmazásában július végén kerülő alkotás bemutatója előtt egy különleges nyereményjáték fut, amelynek fődíja egy fantasztikus hangszer, a filmben is fontos szerepet kapó teremin. Ennek megszerzéséhez csak azt kell a nyereményoldalra kiposztolniuk a játékosok, hogy mi inspirálja őket. Naná, hogy körbekérdeztünk a magyar zenészek között, hogy mostanában mi jelenti számukra a hatást. Egy teremin, mondjuk?
A Sievey által megteremtett Frank Sidebottom-karakter komoly tévés komikusi és szolidabb zenei sikereket ért el. Sievey maga is amolyan be nem futott zenész volt hetvenes évek végi punkzenekarával, a The Freshies-zel. Az obskúrus zenekarnak az 1984-ben életre hívott Frank Sidebottom karakter eleinte hatalmas rajongója volt. A történetből Jon Ronson (Peter Straughannal) írt forgatókönyvet, amit aztán a rendezővel, Lenny Abrahamsonnal alaposan átformálták, de így is bőven maradtak benne elsőkézből szerzett tapasztalatok, hiszen Ronson tagja volt Sievy egy későbbi zenekarának. A Frank című filmben egy feltörekvő zenész csatlakozik Frank már működő bandájához, és megindul a fekete humorral átszőtt nagyon vicces és nagyon emberi történet, amibe Sidebottomon kívül még jó néhány outsider zenész (Daniel Johnston, Captain Beefheart) karakterét belegyúrták. A Michael Fassbender által játszott fő karakter mellett Maggie Gyllenhaal is nagyot alakít, többek között azzal, hogy Frank zenekarában ő a teremines.
Na most, a teremin: az egy korai (1920-as években kifejlesztett) elektronikus zenei hangszer, amit a két fém antennájához közelítő kezekkel lehet különböző, nagyon érdekes, hullámzó hangok előállítására használni. A hangszert gyakran alkalmazták filmzenékhez, de a Hawkwind, a Led Zeppelin, vagy a Rolling Stones is beépítette zenéjébe (a Beach Boys csak a nagyon hasonló rokonhangszert, a tannerint). A filmben Franket lényegében minden inspirálja, még egy utolsó fűszál is, így az értékes teremin-nyereményjátékban a beküldőknek egy őket inspiráló dolgot, fotót, szöveget, bármit kell posztolniuk, és ezek közül a posztok közül a legtöbb lájkot kapott nyeri a hangszert. Egyszerű? Az. Mi meg most ennek kapcsán megkérdeztünk sok magyar zenészt, hogy őket éppen mi inspirálja.
A Frank-nyereményjáték a tereminért július 28-ig tart, Facebook-oldal itt.
Hogy ki nyeri a speckó hangszert, az a július 29-i, magyarországi premier előtti ősbemutatón, a Corvintetőn zajló Budapest Rooftop Cinema vetítésén derül ki, Facebook-eseményoldal
És akkor magyar zenészek arról, hogy mi minden inspirálja őket manapság - és úgy általában is.
Dányi Krisztina (morningdeer)
„Szerintem minden inspiráló, ami az embert körülveszi. Azért van, hogy inspirálja. Aztán van, aki csinál belőle valamit, van, aki nem. Inkább az változik, hogy az ember mire fókuszál. Régebben erősen hatottak rám a filmek, de nem a sztorik, inkább a fényképezés. Meg a lakóhelyemen az ipari zajok, amiket mindig hallok séta közben. Mostanában inkább a zárt és nyitott terek akusztikája érdekel, a zenék információsűrűsége, illetve az, hogy mi választja el az élő hangot a mesterségesen kreált hangoktól. Plusz kaptam egy rakás rajzfilmet az egyik barátomtól, biztos annak is lesz majd foganatja.”
Dziba Zsolt (Nouvelle Phénoméne, Tony Blake)
„Csak egy dolog inspirál – mint eddig is – az pedig a múlt. Az a pár dolog, ami mára már szinte teljesen eltűnt. Barátság, őszinteség, önzetlenség, romantika. A jövő csak bizonyos szempontból érdekel! Azt, hogy merre tartunk, mi, emberek már lényegében eldöntöttük.”
Fehér Viktor (Kerekes Band)
„A Middlemist Red, Todd Terje It’s Album Time albuma, és a Söndörgő zenekar új lemeze, amiből kaptam egy megjelenés előtti példányt. Kiváló lemez mindhárom. A filmek területén a 2005-ös The Proposition volt rám legnagyobb hatással az utóbbi időben, könyvben pedig az Én, Ozzynál még nem olvastam inspirálóbbat.”
Fehér Zsombor (Kerekes Band)
„Mostanság leginkább a mongol, ujgur és a baskír népzene inspirál zeneileg, szövegírásban pedig Waszlavik Gazember László húsz év után ismét elővett kazettái.”
Frenk (Frenk)
„Engem leginkább a saját életvitelem inspirál. Hát mit mondjak, elég nagy az amplitúdója a negatív és pozitív dolgoknak az életemben. Legalábbis mostanában. Nincs több hozzáfűzni valóm.”
Horváth Gergely Szilveszter, Route 8
„Hát, nehéz ezt így elmondani, mert sok minden inspirál, de mostanában leginkább a nyári naplemente. Mikor az ég vörösbe borul, és azon gondolkozol, hogy ma este vajon milyen emberekkel fogsz beszélgetni, táncolni, inni, és hogy esetleg találkozol-e azzal a különleges társsal, akit már régóta keresel. Hmm, ez kicsit deepnek hangzik, de engem körülbelül ez mozgat most, fel is vettem pár trekket így!”
Hó Márton (Hó Márton és a Jégkorszak)
„Gyakorlatilag az összes számomat lányok inspirálták (Anna, Laura, Szandra, Szeles Mónika, Hazafelé tartó lányok, stb. stb.). Mindig egy adott lány – van hogy fiktív személy, van hogy igazi –, aki köré légvárat építek és elképzelem, hogy milyen lenne, ha vele élném le az életem hátralevő részét. Aztán persze sosem jön össze, de ez így van rendjén, addig is születnek legalább számok, yep!”
Jamak Ármin (Carbovaris)
„Mostanában leginkább önéletrajzi könyveket olvasok (Richard Branson: Losing My Virginity, Creativity Inc.), amik iszonyatosan le tudnak kötni, mindig utána olvasok, ha valami izgalmasat találok, vagy megemlítenek egy számomra ismeretlen zenekart.”
Jancsó Gábor (Blahalouisiana)
„Az utóbbi négy dalt életem első hosszú kapcsolata ihlette, vagyis az hogy milyen csúnya vége lett. Ennek a jó és rossz dolgai.”
Jónás Vera (Vera Jonas Experiment)
„Nem könnyű meghatároznom pontosan milyen élményből, találkozásból, művészeti alkotásból vagy hétköznapi történésből indul ki egy-egy dal, dalszöveg. Azt szoktam mondani, a számaim igazából egy pillanat lenyomatai. Abban a pillanatban viszont benne van, hogy mit reggeliztem, de az is, hogy három hete rágódom egy emléken, vagy érzelmi helyzeten. Szerintem az inspiráció tárgya döntés kérdése. Elhatározom, hogy befogadom és újrahasznosítom az engem körülvevő világot. Ma például épp költözöm, minden bedobozolt ruhadarab és hajcsat külön lemezt érdemelne.”
Micsoda Dániel, Zanzinger
„A nadrágba tűrt nyakkendős öregemberek, a kék Lucky Strike, ha jó sok, aztán a hajnali hazasétálások, nem tudom hogyan, meg persze Orbán Viktor. Nem írok sok vidám számot, de ha véletlenül igen, az sokáig kitart és nagyokat tudok nevetni magamon.”
Minda Endre (Hangmás, Terrible Ted)
„Az inspirál, hogy éppen a Ferihegyi B terminálon várok, hogy elutazzak kicsit Budapestről. Na, de komolyra fordítva a szót, eléggé inspiráló dolgok történtek velem az utóbbi hónapokban: lett egy új zenekar a semmiből, amiben énekelek, amolyan Grindermanként tekintek rá, egy kis túlzással. Ez a Terrible Ted, csak angol szövegekkel, amik egy jövőben játszódó sztorit alkotnak. A Hangmással maradtak a személyes hangvételű szövegek. Mostanában minden inspirál, ami a változásról szól: olyan sztorik, amikor valaki mer változtatni az életén, mert abból általában csak jó dolgok jönnek elő, és ezeket próbálom aztán a készülő szövegeimben használni. Persze ezekről sokkal nehezebb is írni.”
Nagy Gergely (makrohang)
„Új számok írásánál a zenei dolgok mellett főleg elképzelt vizuális jelenségek, kölyökkori emlékek meg a saját pusztulásunk. Koncert közben a tér, a hangzás és egymást is inspiráljuk.”
Németh Zsófia (Piresian Beach, Summer Schatzies)
„Ennek a filmnek a főhősét NAGYON irigyelem, ha minden apróságban inspirációt talál. Engem mindenféle dolog inspirál, most éppen az, hogy akadt társam (ez még titkos), meg hogy tényleg nem szeretném vesztegetni az időt ön-idegen semmittevéssel.”
Ligeti György (We Are Rockstars, Zagar, The Puzzle)
„Én úgy voltam és vagyok ezzel most is, mint az August Rush című filmben a kissrác. Kb. így is indult a zenei pályám, a szülői hátteret leszámítva! Nekem a zene sosem volt "művészet". Gyerekkoromban az óvodában az egyetlen dolog, amivel ki lehetett csalogatni a sarokból, ahol egyedül üldögéltem, a zene volt. Mikor az óvonő elkezdett zongorázni. Akkor bemásztam a zongora alá. Szóval nekem a zene nem egy külső dolog, amit művelek, hanem én vagyok a része. Olyan ez, mint egy burok, ami megvéd a külső behatásoktól, leginkább egy gömbhöz tudnám hasonlítani. Ezen keresztül látom és érzékelem a világot, csak ebben létezem. Azon kivül sohasem éltem. Éppen ezért mindent, ami körülvesz, ezen keresztül látom, hallom. Éppen ezért minden, ami csak beszivárog ebbe a gömbbe, az úgymond "inspirál". Nem feltétlenül hangok, hanem érzések, egyszóval minden, ami hat rám. De én nem inspirációnak hívom ezt, ahogy nem mondjuk inspirálónak általában azt, hogy fölkelünk reggel, vagy elmegyünk wc-re, pedig ez mind az: része ugyanannak a gömbnek és ha kellően átérzünk minden percünket, akkor minden, ami körülvesz minket, ugyanilyen hatással van ránk. Igazi műveszetet nem lehet csinálni! Az önmagában létező dolog! Fát sem tudunk "csinálni", ahhoz kevesek vagyunk! Tudunk hasonlót csinálni, de akkor vagyunk "műveszi"-ek. De az nagyon távol áll a valódi művészettől, mert a valódi művészet mindig valódi, sosem "mű"-vészet! Sokat gondolkodtam ezeken fiatalabb koromban...”
Poniklo Imre (amber smith, The Poster Boy)
„Szerintem egy idő után már nem úgy működik, hogy egy adott film/lemez annyira megihlet, hogy alkotsz valamit, sok apró dolog az életben inspirál. Emberek, beszélgetések, helyzetek, de leginkább a lehetőség inspirál, és most elkezdtünk dolgozni az amber smith-szel új dalokon. Kreatív értelemben nagyjából 2010 óta először érzem inspirálónak a zenekart, és izgalmas dolgok születnek, olyan zenék, amiket eddig még sosem csináltunk. Úgyhogy most az új amber smith-lemez lehetősége inspirál nagyon.”
Sallai László (The Somersault Boy)
„Elég sokat szoktam régi angol sorozatokat nézni (Only Fools & Horses, Repülő Cirkusz, Fawlty Towers, Fekete Vipera, Hallo Hallo satöbbi), illetve Simpson családot és elég jellemző, hogy ezeket nézve jutnak eszembe új ötletek. A sorozatok kikapcsolják az agyam, de valahogy egy lámpa még mindig ég és ilyenkor gyakran megesik, hogy lefirkálok dallamokat meg szövegrészleteket. Amúgy szeretem megteremteni az alkotáshoz szükséges körülményeket – üres papír, toll, tájra néző ablak, csend és így tovább, de jellemzően sportot űzök abból, hogy a lehető leghülyébb helyeken jöjjön rám az alkothatnék.”
Szabó Sz. Csaba (Gustave Tiger, The Moog)
„Azok, akik hozzám hasonlóan nem nagyon tudnak játszani semmilyen hangszeren, bizonyára kerültek már megalázó helyzetekbe különféle budapesti hangszerboltokban. Engem nevettek már ki az alkalmazottak azért, mert nem tudom, hogy pontosan milyen basszusgitárom / erősítőm van, hogy mi is az a hangszedő, vagy hogy milyen húrt szeretnék vásárolni (közepeset, ezt szoktam mondani egyébként), és nyilván sokaknak ismerős az a jelenség, hogy amikor a szerelő úr a kezébe veszi a javítandó hangszert, akkor nekiáll rajta baromi gyorsan fel-le skálázgatni vagy egyéb akrobatamutatványokat végezni, amitől nekem tényleg elmegy minden életkedvem. Ám amikor egyszer az Amerikai Egyesült Államokban béreltünk valami erősítőt, az eladó nem rögtön a jazz-odüsszeiába kezdett bele, hanem csak így összevissza ütögette a tenyerével a húrokat, recsegett meg búgott az egész, kábé semmi értelme nem volt annak, amit csinál, a végén pedig megkérdezte, hogy jó lesz-e így. Mondtam, hogy tök jó! Na, hát ez az ember valahogy azóta is rendkívüli módon inspirál engem.”
Takáts Eszter (Takáts Eszter Beat Band)
„Festészet, a környezetem, emberek, természet, pszichológia, transzcendens dolgok, főzés, kertészkedés, séta a kutyámmal, beszélgetések, néha filmek, ja és az álmok, azok abszolút!”
Vitáris Iván (Iván & The Parazol)
„Alapvetően minden, ami körbevesz, inspirál. Ez egy rossz közhelynek tűnhet, de tényleg így van. Nagyon fontosak az engem körülvevő emberek, a zenekar, a családom a párom és a barátaim, mert bármit csinálok velük, vagy bármit, amit látok, hogy csinálnak, az érzéseket vált ki belőlem és inspirál. Nagyon fontos, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akikkel mindig van miről beszélni, és a kapcsolat mindig tart valahová. Az ilyen emberek inspirálnak.”
a Frank trailere:
az alkotók beszélnek a filmről:
