Nyolc év után egy nyersebb, érzelmileg feszültebb anyaggal állt elő Miguel, amely számvetésnek is tekinthető. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Nyolc év után egy nyersebb, érzelmileg feszültebb anyaggal állt elő Miguel, amely számvetésnek is tekinthető. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Khalid negyedik lemezén poposabb a hangzás, a szövegekben pedig egy nagy belső átrendeződés érzelmi lenyomatai hallhatók. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Fekete Ádám egy dallam tappancsnyomait követve Eric Dolphy halottas matracánál találja magát, majd Otomo Yoshihide feltámasztóbrigádjánál köt ki. Hogy közben sikerül-e megebédelnie (és hogy jól lakik-e végül), ez maradjon szuszpenzes sejtetés tárgya. Ez az írás először a Recorder magazin 129.…
Az Infinexhuma számtalan rétegből felépített, hömpölygő kompozícióihoz bármikor lehetett nyúlni, amikor valami a maga keretein belül izgalmas, de mégis a háttérben meghúzódó zenére volt szükség. A legújabb lemez viszont abszolút figyelmet követel magának. Ez a kriitka először a Recorder magazin 129.…
Farkas Bertalan űrrepülése mellett a felnövés, a gyermeki lelkesedés és annak elvesztése a témája Eril Fjord űrelektronikát, ambientet felhasználó, több szinten működő lemezének. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.
Az Ethio-jazz az egyik legcoolabb dolog, ami valaha létezett. A stílus atyja nemcsak hogy még mindig aktív, de kifejezetten izgalmasan értelmezi újra a saját életművét. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Az I Trust Pain nemcsak hallgatni, de átélni való lemez is, az utóbbi idők egyik legintenzívebb érzelmi sokkja. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Call Super a régi mix CD-k szellemiségét fordítja le a jelenbe: tizenkét finoman rétegzett trackből épít tánctéri narratívát, ahol a minimal és a tech house nem nosztalgia, hanem élő dramaturgia. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Ne kíméljük magunkat: nagy hangerőn érdemes elindítani a Rhythm Immortalt, amely az elektronikus klubzene egyik örök elemét, a ritmust állítja középpontba, és azt kutatja, hogyan válhat valami igazán időtállóvá. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Joanne Robertson lemezén a dalok nem magyaráznak, hanem körülölelnek: elmosódó ének, finom gitárköd és Oliver Coates csellója rajzol fel egy intim, mégis tágas érzelmi teret. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
