Puma Blue új lemezének sötét, triphopos textúrái és fojtott intimitása egy olyan világot rajzolnak fel, ahol a halandóság tudata nem elvont filozófia, hanem mindennapi tapasztalat. Ez a kritika először a Recorder magazin 132. számában jelent meg.

Baby Keem második lemezén kevesebb a kockázat és az igazán merész húzás, a legerősebb pillanatok így is emlékeztetnek rá, miért tartják az egyik legizgalmasabb újsulis rappernek. Ez a kritika először a Recorder magazin 132. számában jelent meg.

Egyszerre személyes gyászmunka és nagyszabású térfoglalás. KMRU új anyaga a drone eszköztárával épít monumentális, mégis mélyen emberi hangképet – és végleg a kortárs elektronikus zene élvonalába emeli alkotóját. Ez a kritika először a Recorder magazin 132. számában jelent meg.

A Heaven Street Seven augusztus 8-án a Budapest Parkban idézi meg újra azt a korszakot, amelynek dalain az elmúlt közel három évtizedben generációk nőttek fel. Szűcs Krisztián új könyve, az Utazás a kegyetlenbe a dalok mögötti történetekbe, emlékekbe és asszociációkba enged betekintést.

Analóg szintik, hipnotizáló drónok és pszichedelikus fuvolák visznek kozmikus utazásra a Bitchin Bajas első magyarországi koncertjén, április 15-én a Magyar Zene Házában.

Új korszakot nyit tavasszal a zenekar: tizenhét évvel az alapítás után megváltozik a felállás, de a Szabó Balázsra jellemző hangzás és szövegvilág továbbra is meghatározó marad. A frontember a Recordernek beszélt először az érett váltásról és itt olvashattok az új tagokról.

Roger Tiborczszeghy első generációs magyar-amerikai MC, aki közel 30 éve rappel Syntax Vernac néven és 2012 óta egy független hiphopkiadót is visz Las Vegasban. Pár éve összehaverkodott a budapesti Farseers kollektívával, az egyik tagjukat (efkilenc) kivitte turnézni Amerikába, és márciusban megszületett a Keep Records és a Farseers első közös LP-je is Farsighted címen. De miért vágyik valaki a rap őshazájából Magyarországra? Roger elmesélte, milyen volt lepacsizni a Wu-Tang Clannal, fellépni a Warped Tour utazófesztiválján, és hogy mit talált Budapesten, amit a ’90-es évek New Yorkja óta nem látott máshol. Ez a Recorder magazin 132. számában megjelent interjú alaposan bővített változata.

2015-ös Hajós debütálása után ötödszörre tér vissza Budapestre az A Place To Bury Strangers, akik egészen letaglózó keverékét játsszák a zajrocknak, a posztpunknak és a shoegaze-nek. Aki április 12-én választási műsorok helyett inkább kikapcsolna a politikai őrületből, annak a Hajón a helye.

A Bodrogköz szlovákiai részén nőtt fel, és lágy, éteri, melankolikus folkdalaival természetközeli nyugalomba ringat Illés Anna, aki Salinger egyik útkereső figurája után nevezte el magát Frannynak. Szólóprojektje a Covid alatt, a hatvanas-hetvenes évek angolszász folkzenéjének bűvöletében indult, és 2024-ben meg is jelent első nagylemeze, A Kert, ami óta nyersebb, sötétebb, érzelmesebb dalokat ír a másodikra, amire már David Eugene Edwards zenéi (Wovenhand, 16 Horsepower) is hatottak.

Az olasz jazzcore mesterei, akik Mike Pattonnal már egyszer letarolták a Hajót, életük legjobb formájában térnek vissza az A38-ra.