
Eddigi főművét készítette el iamyank az STNTLN-nel, amelyben a pusztító poszt-metáltól a sötét elektronikáig minden stílusa helyet kapott. A film nélküli filmzenét yank tavasszal a Müpában, ősszel pedig a Fiumei úti sírkertben mutatta be tízfős zenekarral egy-egy letaglózó, majd felemelő koncerten, október 10-én pedig digitálisan és vinylen is megjelent az anyag. yank elárulta, hogyan törte át az üvegplafont, ami eddig minden zenéje fölött ott feszült, hogyan ihlette meg a világ egyik legjobb filmje és játéka, és miben hasonlítana legszívesebben Michael Girára. Ez a Recorder magazin 128. számában megjelent interjú bővített változata.
tovább →









