Jön a legnagyobb rockfesztiválok headliner sorait bérlő Bring Me The Horizon, és visszatér az elmúlt évek egyik legjobb/legmenőbb brit indierock-zenekara, a Wolf Alice is.

Apró darabokra szedi, majd egyedi módon kísérletezve rakja össze a rockzenét a Curl kollektívához tartozó Alpha Maid. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

A kultikus, kísérleti hiphopos Injury Reserve utódzenekara első lemezével jön április 16-án a Turbinába.

A Swans iszonyatos energiáival, Brian Eno misztikus ambientjével, ausztrál öregurak meditatív jazzlabirintusával, és a dark ambient/drone metal házaspár 20 év után is nyugtalanító örvénylésével jön az Entrópia Architektúra '25-ös playlistje, amin meglepő csavarként egy iráni zenész is énekel magyar karácsonyi dalt.

A Roving Chess Club indie-folk világa egyszerre ismerős és meglepő: a zenekar akusztikus és elektromos hangszereihez trombita és cselló társul, miközben dalaikban a 60-as évek angolszász folk-rock harmóniái, a brit szofiszti-pop, az americana és a 70-es évek underground rockja fonódik össze. Az albumot élőben február 14-én mutatják be a Magyar Zene Házában.

Anna von Hausswolff mindig is külön világot épített, de az ICONOCLASTS-on mintha egy új dimenzió nyílna meg előtte. Az underground misztikuma most az alternatív rock és a pop eszköztárával találkozik, monumentális, mégis fegyelmezett formában. A lemez egyszerre emberi és teátrális, földközeli és baljós, miközben minden részlete azt sugallja: ez nem csupán egy új korszak, hanem eddigi pályájának legnagyobb vállalása. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Danny Brown egy merész, elektronikus irányokba nyitó, mégis slágerérzékeny lemezzel bizonyítja, hogy a kísérletező kedv és a komplex hiphop továbbra is természetes közege. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Fűrészelős basszusok, babzsákos elfolydogálás, neo-soul nagymester, és a lomha kutyád, aki agyonnyom a nagy szeretetével.

Flowdan a grime színtér egyik úttörőjeként tűnt fel, de 25 évet felölelő pályája során a drum & bass, dubstep és kb. minden más bass music műfaj megkerülhetetlen alakjává vált. Most pedig Budapesten is megmutatja, miért is kapott első angol MC-ként Grammy-díjat, és miért bukkan fel újra és újra a klubzenei listák élmezőnyébe kerülő számokban.

Monumentális refrének, pimasz King Gizzard, kicsit magyar deutschepop, és Cseh Tamást idéző fiatal alter is akad a boebeck és a kisbetűs ünnepnapok kedvencei között.