Még a múlt évezredben született, édesanyja Fucur Cecília, apukája Lovasi András. Orfűn nőtt fel, Tokióban tanult japán filozófiát, most Budapesten él. Gyerekkorában pénztáros akart lenni, aztán tanár, majd Avril Lavigne. Nyolcévesen kezdett hegedülni, később autodidakta módon tanult zongorázni és gitározni. Kiskamaszként alakította meg Szabolcsi Andrással a PinkPancser nevű zenekart, aminek két dala fellelhető a YouTube-on (egyik, másik). Előbb japánul írt szövegeket, aztán angolul, első szóló szerzeménye (Parallels) 2023 elején jött ki, édesapjával duettezett a legutóbbi Kispál-album Gombok című számában, tavaly novemberben pedig megjelent a The Greatest Climber on Earth című debütáló nagylemeze (a borítón nem ő van), ami négy év alatt született meg (az egyik dalból például 137 verzió készült). Eddig háromszor lépett fel közönség előtt, a lemezbemutató koncertje az év elején lesz. Ez a cikk először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

Láttam ezt meg azt, és voltam így meg úgy. Mindenki a saját főnöke akart lenni, aztán persze inkább egymás főnökei lettek. Ha nagy ajándék kellene, úgy itt egy szafaládé. Hogy lehetsz ennyire csendben, amikor úgy lángol minden? A gitárzenét üldözik, a teknó az isten. A döglégykórus kánonjától kivirul a hullaház. LL Junior polgármester, Elf Bar dub, személyes purgatórium a zárt ajtók mögött, a virágok nyelve. Egy ilyet ki nem bán meg? A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Amapiano ősenergiák, varázslatos flow-k, gyönyörű drumless rapek, és egy rákkal küzdő srác, akivel mélyen lehet rezonálni.

Van élet a képmutatáson túl is: lengyel űrindiánok, agymosó krautos spacerock, ordas suttyó riffek és az életgép hasmenése Gerdesits Faszi kedvencei között, amik „úgy mossák le a sok túlhájpolt, semmitmondó marhaságot, mint nyári zápor a madárszart a szélvédőről.”

A Recorder szerkesztőségi toplistái után jönnek idén is a zenészek kedvencei, ezúttal a Fran Palermo frontjáró is ismerős Henri Gonzóé, aki a Papírsárkányokkal egy teltházas Müpa-koncerttel nyitotta és egy saját rendezésű klippel (Szobrokat Vittem A Hajón) zárta az évet, amit Nemes Nagy Ágnes egyik verse inspirált és rajta lesz a készülő, jövőre érkező második lemezükön.

Játszott Dzsúdló előtt az Arénában, turnézott az Analog Balatonnal, és az év egyik legjobbjának választott lemezét hozta ki a Törik a betonnal, amin a pörgős tánczene keveredik a lágy dreampoppal. Fehér Lilivel katartikus majomkodásról, belső kételyekről, dorombos spirkó technóról és égbehányás helyetti kötögetésről is beszélgettünk. Következő bulija január 16-án lesz a GrapefruitMoon Records kiadói estjén az Akvárium Lokálban, de fellép OIEE egyedi audiovizuális minifesztiválján, a Transitionön is január 31-én a Dürer Kertben.

Dallamokban gazdag, futurisztikus hangulatú tánczenéket és hipnotikus audiovizuális műsort hoz az IDM egyik alapító atyja január 31-én a Magyar Zene Házába.

A Koncertsztorik podcast idei utolsó adásának vendége a Crippled Fox, akik ősszel egy kéthetes, 11 állomásos turnét toltak le Mexikóban. Sztorik apokaliptikus szerelőudvarokról, csupaszív mexikói rajongókról, az utánozhatatlan kaliforniai moshpitről, és arról, hogy milyen volt a mexikói halottak napján vagy épp a kaliforniai bandatagok között koncertezni.

Koncertezett itt a Dead Can Dance-szel, énekelt a Havasi Symphonic vendégeként, itt vette fel a Sorstalanság filmzenéjét Ennio Morriconéval, január 28-án pedig a Müpában indítja a Dead Can Dance koncertbillentyűsével, Jules Maxwell-lel közös lemezének bemutató turnéját Lisa Gerrard, aki felemelő, szélesvásznú világzenét és modern klasszikus hangulatokat hoz ezúttal Budapestre.