Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar újra nagyszabású szabadtéri koncerttel ajándékozza meg közönségét. Szeptember 12-én 18:30-tól magával ragadó, meseszerű dallamok várják a gyerekeket, tinédzsereket és felnőtteket a Hősök terén – és most először a BFZ Gyerekkórusa is megszólal. Induljon a tanév és az új szezon egy óriási örömünneppel – jöjjön ki a Hősök terére mindenki, akinek fontos a kultúra és a zene!

Borostyánszív-elismerésben részesült Both Miklós zeneszerző, néprajzkutató, a Hagyományok Háza főigazgatója az ukrán népzenei örökség dokumentálásáért és nemzetközi megismertetéséért. A kitüntetést Sándor Fegyir, Ukrajna Magyarországra akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete adta át augusztus 24-én, az Ukrajna függetlenségének 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az esemény keretében felavatták Tarasz Sevcsenko ukrán költő szobrát is Budapest VII. kerületében, a Százház utcai parkban.

Migrénmanó, aki vésővel-kalapáccsal támadja a fejedet. Egy barátságos nyuszi, aki az A és a B menüből sem kér. Cs. Horváth Tibor, aki negyven éven át adott munkát a legjobb rajzolóknak. Mások mellett ők a hősei az utóbbi évek legjobb, mélyen személyes magyar képregényeinek. Hat éve már összegyűjtöttük a kedvenc szerzői képregényeinket, most megtesszük megint az azóta megjelent művek köréből válogatva. Ez a cikk először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.

Két egyiptomi és egy belga zenész, oud, hegedű, retrószinti – egyetlen hosszú zenefolyam, ami egyesíti a hagyományt az avantgárddal. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

„Akkor vagyok igazán elégedett a saját szövegeimmel, ha érzem bennük azt a ritmust, azt a torokszorító feszültséget, ami egy jól felépített, nyolc-tíz perc fölötti Rosetta-, Cult of Luna-, Inter Arma- vagy Minsk-számot jellemez” – mondja Kiss Tibor Noé, aki nemrég legzeneibb regényéhez, az Olvadáshoz egy válogatáslemezt is kiadott olyan előadókkal, mint a Thy Catafalque, a Leukémia vagy Pándi Balázs. Ennek örömére kifaggattuk kedvenc zenéiről. Mi köze a Neurosisnak egy rossz versért nyert bécsi úthoz, miért hallgat sötét ambientet írás közben, és melyik lemeztől lesz boldog? Ez a cikk először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

Az atmoszférikus, instrumentális gitárzene, az elektronika és a filmzenék határán mozog Springer Márton első szólóanyaga, aki korábban az Ivan & The Parazolban és a The Luckiesban is játszott. A subroza első, háromszámos EP-je most egy egysnittes videóval debütál. Premier!

„Vannak svéd űrhajósok is, de ha Christer Fuglesangnak hívnák az együttest, az nem lenne túl jó név egy space rock zenekarnak” – mondja Christian Lindberg, a pompás nevű Yuri Gagarin alapító-gitárosa, akik súlyos, pszichedelikus space rockot játszanak örvénylő analóg effektekkel. 2015-ös albumuk, az At the Center of All Infinity a műfaj egyik legjobbja, és most végre Magyarországra is eljutnak: ők lesznek az első magyarországi pszichedelikus rockfesztivál, a Jam In The Psych Castle egyik főzenekara, amit a pusztazámori kastélyban rendeznek meg szeptember 4-én és 5-én olyan együttesekkel, mint a Weedpecker, a Spacelords, a Spaceslug, vagy a Daliborovo Granje. Christian a Recordernek elmesélte, miért tettek most kivételt a magyarokkal, mit tanult Ritchie Blackmore-tól, miért nem az űrről szól már minden számuk, és milyen Yuri Gagarin néven koncertezni, mióta kitört az ukrajnai háború.

A dublegenda és a német kísérleti zene nagy öregjei összejöttek, jól elvoltak - ebből jött ki Lee „Scratch” Perry (elvileg) utolsó lemeze, ami kifejezetten jó lett. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

Tíz évig készült, júniusban végre megjelent első szólólemeze, az Inertia, ami kritikusunk szerint „látszólag egyszerű, valójában nagyon is összetett”. Bárdits Éva az Aires Altos, a Holnaplányok és a Gondozási Központ után most először vállalta fel saját neve alatt dalait, amelyekben a lo-fi folk, a zajkollázsok és a politikai gondolkodás ugyanúgy helyet kapnak, mint a sérülékenység vagy a belső gyermek. Mesélt arról, miért nem akar rocksztár lenni, hogyan lett a zenélés önterápia, mit tanult a Holnaplányok felbomlásából, és miért érzi úgy, hogy a kapitalista patriarchátus még mindig velünk él. Ez a Recorder magazin 136. számában megjelent interjú bővített változata.

A több mint húszéves Óperentzia a psytrance-es, olykor más elektronikus műfajokból is merítő zenét vegyíti a környező és távoli hagyományok elemeivel – ezt most egy sajátos mesés vonulat teszi még szerethetőbbé. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.