Felszabadító, személyes káosz. Gaute Granli: Rosacea (lemezkritika)

Egy indie trubadúr találkozása egy durvább technóból katapultált, furán megvágott loopokkal, gospel, elhangolt gitárok és még sok minden egyéb - a norvég Gaute Granli zenéje teljes káosznak tűnik, mégsem nehéz ráhangolódni. Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

„Egyszerűen addig csinálom a dolgokat, amíg jónak nem tűnnek számomra” – idézi a norvég Gaute Granli egyszerű ars poeticáját a kiadó. Pedig elsőre teljes káosznak tűnik a zenéje – az énekben ott van egy „ami a szívemen, a számon” indie trubadúr, David Byrne és egy, a klasszikus zenével kacérkodó kiművelt énekes. Közben fura, rövidre vágott szintiloopok szólnak, némelyik mintha egy durvább technószámból katapultált volna ide; sok a kopogó, loopolt dob, de előkerülnek valószerűtlenre hangolt gitárok, rövid fúvósböffenések, mély zúgások – zárásként még gospel is. Mindez ráadásul nem szinkronizálva, hanem ahogy jön.

Mégsem nehéz ráhangolódni Granli zenéjére. Tele van dallammal, mókás ötletekkel, hangzásokkal, énekstílusokkal; ráadásul nem is olyan nehéz átérezni, hogy számára ez tényleg jó. Létezik az a logika, ami szerint itt minden a helyén van: az ő saját logikája. Felszabadító ez a nagyon személyes, a szabályokat nem megszegő, hanem azokat egyszerűen semmibe vevő hozzáállás.

Előadó: Gaute Granli

Cím: Rosacea

Kiadó: Nashazphone

Megjelenés: 2026. január 12.

Műfaj: kísérleti pop

Kulcsdal: Deep In The Ocean

8/10

Rónai András