Örömteli egymásra hangolódás. Yalla Miku: 2 (lemezkritika)

2026.01.28. 13:23, RRRecorder

0040958722_10.jpg

Krautrock, posztpunk, funk, afrikai és közel-keleti zenék gabalyodnak össze a Yalla Miku felszabadult számaiban. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Genf a világ legkozmopolitább városa, legalábbis ha a nagyszerű Bongo Joe kiadó lemezein keresztül nézzük. A kultúrák természetes párbeszédének, örömteli egymásra hangolódásának egyik emblematikus zenekara a Yalla Miku. A nemzetközi tagság hoz hatásokat az afrikai, közel-keleti zenéből, van itt krautrock, posztpunk és funk, meg egy kis stereolabes retrofuturizmus. Mindez összegabalyodik a felszabadult és feszes, szellemes számokban, amik azért az éleket sem csiszolják le (lásd például az Aszad szír elnök bukásáról szóló, lehengerlő Le Palais de Bachart).

A 2 a 2023-as bemutatkozásnál is sokszínűbb – itt egy belassult, dubos elszállás, ott némi zajongás, ilyesmik. Mégis megvan a zenekarnak a maga kozmopolita identitása, a polifóniából kialakuló egyéni, szerethető hangja. 

yalla_miku.jpgElőadó: Yalla Miku

Cím: 2

Kiadó: Les Disques Bongo Joe

Megjelenés: 2025. november 7.

Műfaj: world-funk-rock-kraut

Kulcsdal: Le Palais de Bachar

 

 

8/10

Rónai András

https://recorder.blog.hu/2026/01/28/yalla_miku_2_lemezkritika
Örömteli egymásra hangolódás. Yalla Miku: 2 (lemezkritika)
süti beállítások módosítása