Élettel teli slágerekkel szoronghatunk. Mayberian Sanskülotts: Nem álmodom semmiről (lemezkritika)

Újra magyar nyelven, a korábbinál több elektronikus zenei hatással és megújult energiákkal lelkesít és szorongat a Mayberian Sanskülotts. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.

„Már nem csak a kései Cure a múlt, hanem az ezredforduló elektronikája is, kinek-kinek esetleg a kvázi fiatalsága” – írtuk az előző Mayberian-lemezről, és ez a Nem álmodomon csak erősebb lett. Néhol feltűnőbb például a szintipopos vagy szintidiszkós behatás, máshol a háttérbe húzódnak a drum and basst vagy akár electrót idéző breakbeatek.

Mindemellett megmaradtak a jellegzetes mayberianes lebegő és/vagy csilingelő dream popos gitárok, szintik, a posztpunkos megoldások; no meg persze Csordás Zita még mindig a legegyénibb hangú énekesnők között van. A záró Vonatok mindezt lineárisan kifeszíti 9 és fél percre, édesen-szomorkodva pulzáló szintiktől addig jutunk, hogy azon gondolkodom: ez szándékos Underworld-idézet, vagy én hallom bele?

Talán az új hatások miatt, talán csak több volt az ihlet, és talán a magyar nyelvhez visszatérés miatt is, de a dallamvilág, az előadás jóval élettel telítettebb (miközben a szövegekben többször a haláltól szorongunk), mint a számomra kissé kiüresedett és megfáradt God Tigeren volt. A Mayberian Sanskülotts a maga egyéni módján ismét slágeres, átlelkesült, szerethető.

Előadó: Mayberian Sanskülotts

Cím: Nem álmodom semmiről

Kiadó: Tom-Tom

Megjelenés: 2025

Műfaj: alt-electro-pop

Kulcsdal: Vonatok

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.