
Az év egyik nagy kritikai sikere a nyolctagú caroline szívkiöntő emót, folkot, posztrockot összehozó lemeze, amin ezek a műfajok máshol nem hallható szabadságfokkal - és további meglepő húzásokkal - szólalnak meg. Ez a kritika először a Recorder magazin 126. számában jelent meg.
Semmi nem stimmel. A caroline nyolc tagja – gitárosok, vonósok, fúvósok, ütősök – sosem szól igazán egyszerre. Nem poliritmikusság vagy avantgárdkodás végett csúsznak el egymástól, hanem mindenkinek a vezére belsőjéből vezérel. A szívkiöntős emóból, folkból, posztrockból, kamarazenéből táplálkozó számaik ettől annyira emberi jelleget kapnak, amihez képest minden jól megcsinált pop túlszabályozottnak, lélektelennek tűnik. Most jön a legdurvább: ezek megjegyezhető és megható dalok, amikben éppen ezért, mégis: minden a helyén van.
Az „elkezdtünk játszani, így jött össze” jelleget megszüntetve-megőrzik olyan trükkök, mint az R&B-, rap- vagy house-idézetek; itt egy Autotune, ott egy súlyos torzítás. A Coldplay covert (ami nem az) úgy vették fel, hogy a zenekar két fele két dalt játszott más-más szobákban, és a mikrofont mozgatták ezek között. Ravasz konceptuális trükk, ami megragadja azt, „hogyan áll össze a tapasztalat látszólag össze nem illő dolgokból”, vagyis érzelmi megokoltsága van.
A zenei sajtó rajongása ezúttal teljesen indokolt.
Előadó: caroline
Cím: caroline 2
Kiadó: Rough Trade
Megjelenés: 2025. május 30.
Műfaj: art rock
Kulcsdal: Total euphoria
9/10
Rónai András

