Cleo Sol a mai brit soul-funk leginkább elismert énekesnője, pedig gyakorlatilag semmit nem tesz ezért: nemcsak interjúkat nem ad, de a slágerességnél jóval fontosabbnak tartja az érzelmi feltárulkozást. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
Cleo Sol a brit soul-funkot megújító Sault tagja, partnere a zenében és életben a kollektíva producere, Inflo. Úgy lett a mai soul egyik legismertebb alakja, hogy a lemezek kiadásán (és néhány Little Simz-vendégszereplésen) túl gyakorlatilag semmit nem tett ezért. Nemcsak interjúkat nem ad, de az olyan hívságokról sem vesz tudomást, mint a slágeresség – kizárólag a visszafogott, de mélyre hatoló érzelmi feltárulkozásról szól a zenéje. Emiatt igazán jól esik hallgatni a lemezeit (csodás hangja van, pompásan énekel, naná), de összbenyomásként inkább az elrebbenő hangulat marad meg, mintsem bármi kézzelfogható.
A Heaven a harmadik lemeze, továbbra is finom soul, helyenként jazzbe hajló, helyenként óvatosan groove-osabb kísérettel. De ezen belül a korábbiaknál kontúrosabb és ezzel egyben a legjobb; szélesebb az érzelmi és hangszerelési íve, néha közepesen határozott gesztusokat tesz a pop irányába. Néha még mindig úgy érzem, hogy jó, neki fontos, de engem miért érdekeljen ez – ám közben kicsit szégyellem magam.
Előadó: Cleo Sol
Cím: Heaven
Kiadó: Forever Living Originals
Megjelenés: 2023. szeptember 15.
Műfaj: soul
Kulcsdal: Miss Romantic
7,5/10
Rónai András