Ambient álmok a viszonzatlan szerelemről. more eaze: oneiric (lemezkritika)

More Eaze a kísérleti zene fiatal generációjának egyik legismertebb és legtermékenyebb alkotója, aki a vicces-hülye hyperpoptól a drone-ig sok mindent csinált már. Milyen az, amikor az álmai ambientre ihletik? Ez a kritika először a Recorder magazin 94. számában jelent meg.

Az oneiric az austini Mari Maurice legjobb lemeze (legalábbis az általam ismertek közül, mert van neki több tucat). Az álmai ihlették, amikben (a valóságban érzelmeit nem viszonzó) szerelmével hétköznapi dolgokat csinált lehetetlen helyszíneken.

Kivehetetlen suttogások, mindennapi tevés-vevés zajai, művonósok, gitár, pulzáló szintik, énekelt-dúdolt dallamok apró töredékei, mókás-fura elektronikus hangok, tánczenei stílusok ismerős megoldásai végletekig redukálva, lefojtva – ilyesmikből állnak össze a számok, pontosabban az álom (nem)logikáját szimuláló módon következnek egymásra a részletek. Hallgatás közben van értelme, visszatekintve mégsem tudjuk megfogni, mi volt ez.

„Minden dal a határán van annak, hogy kimondjon valami mély igazságot, mégsem tudja igazán artikulálni” – mondta more eaze, és ez jó leírása annak, mi történik itt. Éppen ettől izgalmas-vonzó ez a fura, érzelmileg mégis megközelíthető, mi több: szép lemez. 

Előadó: more eaze

Cím: oneiric

Kiadó: OOH-sounds

Megjelenés: 2022. április 1.

Műfaj: dream ambient

Kulcsdal: crii

8/10

Rónai András