Hogyan hangzik egy algoritmus által írt sláger?

A Botnik Studios nevű techvállalat adja meg a kérdésre a választ, amiről nem feltétlenül lehet eldönteni, hogy komolyan gondolt kísérlet-e, vagy csupán gunyoros paródia. Talán mindkettő egyszerre.

A cég ugyanis arra vállalkozott, hogy algoritmusok segítségével létrehoz egy The Strokes-dalt, melynek szövegét prediktív szövegbevitellel alkották a zenekar létező dalszövegeiből, majd a számot egy művészekből, írókból és fejlesztőkből álló csapat vette fel egy chicagói stúdióban. Mindenki eldöntheti, mennyire pontosan utánozza a mesterséges intelligencia közreműködésével szerzett I Don’t Want To Be There Julian Casablancasék számait:

A dal a Dazed cikke szerint a Botnik „matematikailag tökélyre fejlesztett poplemezének” beharangozója. A The Songularity egyelőre Kickstarter-projekt formájában létezik, az ember és gép közös munkájával létrehozandó albumon olyan dalok is szerepelnének, amelyek például Bob Dylan dalszövegeket vegyítenek negatív Yelp-étteremkritikákkal (Negatively 4th Street) vagy Beach Boys dalszövegeket Ronald Reagan beszédeivel (Soviet Nights).

A Clickhole és az Onion nevű viccoldalak írói által alapított Botnik vállalt célkitűzése, hogy „mesterséges intelligenciák, gépi tanulás és egyéb technológiák által humoros és művészeti alkotásokat remixeljenek a nyelvből”. Ennek eddigi példái: egy nem létező Harry Potter-könyv fejezete; egy kamuforgatókönyv a Dokik című szitkomhoz; egy neurális hálózat által összerakott Coachella-plakát kitalált zenekarok neveivel. A cég The Strokes-imitációja nem az első ilyen jellegű kísérlet, tavaly egy 17 éves nyugat-virginiai gimnazista Kanye West szövegei segítségével megtanított rappelni egy MI-t. Már csak az a kérdés, milyen a Skynet zenei ízlése.