„Mindenki olyan hosszú hajat hord, amilyet akar, csak mossa.” Mondta Kádár János. A lemez akkoriban nem mindig volt ugyanez, a dal persze – ha ugyanaz ugyancsak nem maradt – megbízhatóan Mambó magnóról szólt. Általában. De az igazi mégiscsak az lehetett, ha élőben hallotta az ember. A Budai Ifjúsági Parkban mondjuk, amelynek vezetője, a Mókus utcai birkózókörben tekintélyre szert tett Rajnák László nem csak a haját mosta. De ez egy másik történet… Szeptember 25-én kiállítás nyílik az egykori helyszínen, a mai Várkert Bazárban.
Rajnák, Ifipark – tényleg! Egy egész nemzedék csapja össze a kezét, ha elhangoznak ezek a szavak. 1961 és 1984 között ugyanis egy generáció találkozóhelyeként funkcionált a ma már világörökségi oltalom alatt álló, Ybl Miklós tervei alapján épült Várkert Bazár neoreneszánsz épületegyüttese. Az alacsony és pösze Rajnáktól egy nemzedék rettegett, hogy aztán hatalma elmúltával ugyanők nevessék a nagy sörvizezőt. A Budai Ifjúsági Parkban, fennállása huszonhárom éve alatt pedig fellépett mindenki, aki a hazai pop- és rockzenében számított, és bár a szocialista erkölcs szerint léphették csak a tvisztet az itt táncoló lányok és fiúk, a koncertek alatt szerelmek is számolatlanul szövődtek. Az Ybl-bazár két morózus kőoroszlánja rengeteg dallamot őriz, de még több titkot tud.
A Budai Ifjúsági Park nemzedéki emlékezetpont. Emléke azonban mintha egyre halványabbá válna. A Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzésének Alprogramja fontos feladatának tartja ezért, hogy a könnyűzene-történetünk főszereplőivel készített élet- és karrierinterjúk és a hónapról hónapra megrendezett „poptörténeti talkshow-k” archiválása, illetve a könnyűzene legrangosabb helyszíneinek emléktáblákkal való megjelölése mellett egy kamaratárlat keretében az Ifiparkról is megemlékezzen. A kiállítás ismeretterjesztést és nosztalgiát egyszerre kínál. Arra vállalkozik ugyanis, hogy az Ifipark bemutatásával egy korszak lenyomatát tárja a látogatók elé. Zenetörténelmen túl divat-, tárgy- és gasztronómiatörténetet is kínál, felmutatja a koncertlátogatás etikáját és szociológiáját, a rajongás, de a megfigyelés és a megfélemlítés lélektanát is.
A tárlat a fellépő zenészektől, illetve háttéremberektől származó relikviákon, valamint ismeretterjesztő stílusban megírt tablókon keresztül, gazdag kép- és audiovizuális anyaggal illusztrálva idézi fel az Ifipark bő húsz évét, Bodrogi Gyulának az 1961. augusztus 20-ai megnyitó napján előadott dalától az Edda fellépése közben ledőlt kőkorlát történetén át a P. Mobil 1984. szeptember 23-ai, Elektromos temetéséig.
Jó lenne, ha a kiállítás diskurzust, vitát is generálna a Park megítéléséről. A tárlat lehetőséget kínál a látogatóknak, hogy – a közösségi média felületein – ki-ki elmesélhesse a saját Ifipark-sztoriját. Fórumot, találkozóhelyet ajánl tehát ifjaknak és idősebbeknek, hippiknek és őszinte, kemény rockereknek, digóknak és poppereknek, csöveseknek és Fekete bárányoknak. És mindenki másnak, aki egykor az Ifiparkban járt, vagy szeretett volna egyszer eljutni oda.
Vass Norbert (Cseh Tamás Program)
Nyitóképen az M7 koncertje, fotó: Rózsavölgyi Gyöngyi
A cikksorozat a Cseh Tamás Program együttműködésével készült.
