Ha a tavalyi Konoyo volt Tim Hecker teátrális mesterműve, akkor az Anoyo annak a szellemképe. Mintha a már jól ismert hangok mögé mennénk egy szürke dimenzióba, és mindent lassítva, halkítva tanulmányoznánk. Itt nincsen epikus kiteljesedés, nem érezzük, hogy egy világ remegne bele a hangok egyszerre…