Az egyik legegyénibb hangú magyar zenekar, a posztpunk-dreampop Pletyka tagjaival beszélgettünk kedvességről és gonoszságról, vintage sellőkről, a kriptás színtérről és a pletyka közösségi erejéről. Ez az interjú először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.
Mától a szokásos helyeken tudod beszerezni (az aktuális terjesztési pontokat itt találod) vagy itt házhoz rendelni a Recorder magazin 133. számát, amelynek címlapján az április végén az Akváriumban különleges koncertet adó Csinszka látható. Lássuk, mi van még az ingyenes újságban!
Meghámozlak, megfőzlek, összenyomlak, kisütlek. Tőlem a munkát bátran vedd el. A húsom, az marad. Egyetlen szerelmem, mikor a zsebem az tele van. Hidd el, nem akarok semmit, és ez tudatos. Melegség, kifinomultság, lendület; elérhető elérhetetlen. Tuba Johnson elvesztette a méheit! Tudja, hol szeret…
Ritkán hallani ennyire erős, egyedi hangú bemutatkozást, mint amivel a Pletyka lánytrió állt elő. Kábé a posztpunk, a lo-fi indie pop és a dreampop közé helyezhető a zenéjük. Ez a minikritika először a Recorder magazin 101. számában jelent meg.
A dolgok mennek, nem csak jönnek, ilyen egy kibaszott dolog ez. Egész nap láblógatás, sosincs megaláztatás. Elértünk ebben a szarban magasra, mint Everest. A cimbalom bármikor felrobbanhat. A testem nem köztulajdon, a méhem nem közjószággyár. Gyere, dobd a pofámba, hogy nem vagyok elég jó. Kedves…
