Tyler, The Creator felnőtt lett, önvizsgálatot tart - de arra sajnos nem jön rá, hogy az R&B-soulos-jazz izé dalokat hanyagolnia kellene. Ez a kritika először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.

Egyértelműen noise rock-reneszánsz zajlik, és a műfaj egyik leginkább elismert új művelője a Chat Pile. Második lemezükön kicsit tágítanak a zenei palettán. Ez a kritika először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.

Húsz év után még mindig rejtélyes, felemelően szép és kísérteties Akira Rabelais Spellewauerynsherde című lemeze, amit izlandi siratóénekekből készített saját fejlesztésű szoftverével. Ez a cikk először a Recorder magazin 119. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő…

A Magmáénél találóbb bandanév kevés van: zenéjük a mélyből jön, sose lehet tudni, mikor robban, és perzsel. K. A. című albumuk új szintre emelte a kontrollált káosz zeneiségét. Ez a cikk először a Recorder magazin 119. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2004-ben.

A Meshuggah 2004-es monumentális dala egy jószándékból elkövetett málhás ad hoc elkattanás, ami annyira jól sült el, hogy azóta sem született hozzá fogható metalszám. Ez a cikk először a Recorder magazin 119. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2004-ben.

Tom Jenkinson, avagy Squarepusher neve ma már nem bír olyan jelentőséggel kísérleti tánczenei körökben, mint az 1990-es és 2000-es években, pedig az ember ugyanolyan élő legenda, mint többi kortársa a Warp kiadónál. Ezt fel lehet róni a diszkográfia kevésbé jól sikerült második tíz évének, Jenkinson…

Ez a God Bullies nem a harminc évvel ezelőtti God Bullies. Ez a God Bullies jobb, keményebb és súlyosabb. Ez a kritika először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.

Az art popos-elektronikus-jazzes zenét játszó Flanger Kids az A-Side-on találta meg igazi hangját, a folytatáson pedig még könnyedebbek és kedvesebbek a dalaik. Ez a kritika először a  Recorder magazin 118. számában jelent meg.

Spirituális jazz, dub és elektronikus zene találkozik SunMa okos és egyben szerethetően könnyed albumán, ami egyben a magyar funk-soul-jazz színtér számára is fontos mérföldkő. Ez a kritika először a Recorder magazin 118. számában jelent meg.

Tizenhat évet kellett várnunk erre az albumra, de megérte. Robert Smith a veszteség és elmúlás fájdalmán keresztül talál vissza ahhoz a sötéten ragyogó, intenzív érzelmű alkotói világhoz, ami naggyá tette zenekarát. Akár ez az utolsó lemezük, akár egy kései újjászületés kezdete, a Cure csúcsformában…