A dunaújvárosi Band In The Pit trió korábban is a magyar pszichedelikus színtér súlyosabb zenekarai közé tartozott, de új lemezükre senki nem készített fel. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
A dunaújvárosi Band In The Pit trió korábban is a magyar pszichedelikus színtér súlyosabb zenekarai közé tartozott, de új lemezükre senki nem készített fel. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Erős lemezzel tért vissza tíz év után a Crime & The City Solution, de amikor egy olyan életműhöz kell hasonlítani, mint ami Simon Bonney mögött áll, akkor azért marad némi hiányérzetünk. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Dub, dreampop és triphop sajátos találkozása, ami elmerészkedik a giccs határáig, de az absztrakció sem idegen tőle. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Kulturális és történelmi hivatkozások izgalmas sora a teljes homályba burkolózó Honour gótikus hangulatú bemutatkozó albumán. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Az underground hiphop reprezentatív nagy műve az El-P-től Junglepussy-n át Shabaka Hutchingsig számos neves közreműködőt felvonultató lemez, aminek ráadásul sikerül egyéni hangot is kialakítania. Ez a kritika előszor a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Saya Noé már bizonyította, hogy kompetens szerző és előadó. Második lemezén ennél jóval többet is elér. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Egy lemez, ami elvileg absztrakt kísérletezés, valójában viszont tele van drámával, érzelemmel. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Sivatagi blues, funk és jazz egy magyar-francia-angol triótól, ami túl jó ahhoz, hogy csak a jazzrajongókhoz jusson el. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
A tavalyi, Pripyat című albuma váratlan nemzetközi sikerén felbuzdulva máris új munkával jelentkezik a katalán Marina Herlop, akinek a zenéje valahol az akusztikus hangszerek teremtette tradícionális folk és az elektronikus effekteknek köszönhetően önmagából kifordított, avantgárd pop között…
A tunéziai Azu Tiwaline a berber hagyomány ütőseiből, dubból és technóból alakította ki saját zenei nyelvét. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
