Kelman Duran új anyaga akár egy sosem látott film hangaláfestése is lehetne, ahol a tér tágas, de a hangok inkább lebegnek, mint mozognak. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.
Kelman Duran új anyaga akár egy sosem látott film hangaláfestése is lehetne, ahol a tér tágas, de a hangok inkább lebegnek, mint mozognak. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.
Szokás mondani, hogy Kelman Duran a reggaeton Burialje, amiben van is valami, de mégsem pontos. A hasonlóság az, hogy egy alapvetően nagyon táncoltató zenéből lesz valami „kísérteties”, nem a „félelmetes” értelmében, hanem kb. így: „valami végérvényesen elmúlt, és már csak az emléke kísért minket”.…
A 17. Electrify ismét formabontó és ritkán hozzáférhető produkciót hoz Budapestre, angol feketemágusokat, dancehallt és Rihannát szétszabdaló dominikai polgárjogi harcost, meg Lisszabonból hazalátogató hangulatbűvészt élő vetítéssel, egyedülálló vizuállal.
