Fekete Ádám személyes hangvételű próbanaplóval zárja az évadot. Egyhúros kölcsönhangszere új távlatokat nyit számára az improvizációban mint létformában és világérzékelésben, új perspektívákat az egypúpúságban, a konyhaesztétikai poroszkálásban. Ez az írás először a Recorder magazin 136. számában…

A rövidlátás erejével és párosujjú patájának szigorával iszkol a nyelv elől Fekete Ádám ehavi hátas jószág-állománya. Ez az írás először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.

Fekete Ádám ehavi esszéjében saját zongorista-praxisát épp hogy csak megkerülve belevezeti egypúpúját a centenáriumok erdejébe. A sivatag lova ezúttal elsősorban Kurtág Györgybe (és egy róla szóló, szép filmbe) ütközik. Ez az írás először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

Fekete Ádám egy dallam tappancsnyomait követve Eric Dolphy halottas matracánál találja magát, majd Otomo Yoshihide feltámasztóbrigádjánál köt ki. Hogy közben sikerül-e megebédelnie (és hogy jól lakik-e végül), ez maradjon szuszpenzes sejtetés tárgya. Ez az írás először a Recorder magazin 129.…

Törvényenkívüliek és remetealkatúak – ők kerülnek ma a boncasztalra, a tevecsontváz és kiszuperált gitár-pickupok mellé. Borostazajjal és külvárosi ábrándossággal zárja a nyarat / nyitja az őszt Fekete Ádám folytatásos levélkaravánja. Ez a szöveg először a Recorder magazin 127. számában jelent meg. 

Egy meg egy legenda nem-elegendő karakterszámú búcsúztatása ez. Emlékezés, mint emlékeztető. Meglépett kettő, megint, igen, immár ők is a vak dromedár púpjában lögybölődnek múlhatatlan gyászmunícióként. Fekete Ádám két nagy ütős-ikonjára kívánja felhívni a „néma pen-pal” soha nem túl kései…

Fekete Ádám ebben a hónapban izolált (száműzetésben élő) kedvencei felkutatására indul. Mint Nordenskjöld, kedvenc gyermekkori sarkkutatója (tartott róla kiselőadást is!), jégtáblába fagyott irállyal sodortatja magát a Rokoníthatatlan Pólusok felé.

Fekete Ádám ezúttal Eugene Chadbourne egyik szóló-jelenését veszi domborulni vágyó és kissé karcos górcsöve alá. „Remélhetőleg a romok között baktatva visszanyerem azt a Nobel-díjat, amit még Makaóban cseréltem el egy nagyon szomorú öngyilkos-merénylővel, atomháborús trubadúrdalok kézzel írt…

Rövid pihenő után ismét úton az esszékaraván, utánfutóján Fekete Ádám összefüggés-gyártó gépezetével. Vesszetek el vele a sivatagban a monopukleáris délibábok között, vagy: ríjatok az összhangzatokban úszó mángoldföldön. Vigyázat! A sofőr már megint a feltámadást feszegeti. Ez az írás először a…

Fekete Ádám a tavalyi UH Fest-ről motyorászik rég sem látott barátjának szikratávirat formájában. Nyílt sisakos (Don Quijote-i) tevegelésünk rohamos aktualitással folytatódik a mai magyar (nempicsforkiánus) zsurnál-sztyeppén. Ez az írás először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.