Folytatódik Fekete Ádám dzsesszéisztikus szabadgyaloglása, egy nem élt élet vallomásos felhangú balkanyaraival. Ez ezúttal egy fraktális anekdota lesz egy eltűnt (vagy csak módosult) hangközről, ami aztán később meglett. Gyülekező a lagúna túloldalán! Hajrá! Ez az írás először a Recorder…
Fekete Ádám ezúttal egy világtalan szerző blues-klasszikusának két radikális (dekonstrukcionista) feldolgozását ajánlja az elárvult monogramok figyelmébe. Ez az írás először a Recorder magazin 117. számában jelent meg.
Fekete Ádám vezeti tovább szövegkaravánját zenék és veszteségek mentén, e kanyargós szerpentinen, mindig a láthatár felé. Egyik szemével az utat kémleli, a másikkal befele, a belső (pinkflojdi) prizmán át nézelődik (abba vakult bele?). Megszólításai egyfajta naplóként is szolgálnak, egy megrögzött…
Mi ez már megint, ha nem Fekete Ádám pszeudobiografikus könnyűzenei folyamat-gépelése? Nyílt és némileg egyoldalú levélvágta megcsömörlésről és átlelkesülésről, ilyen-olyan trackek ütközőzónáiban, amiktől nehezen élni könnyebb, mint fordítva. Ez az írás először a Recorder magazin 115. számában…
Fekete Ádám folytatásokban megjelenő episztoláris szövegáradása egyszerre önvallomás és motívumgörgetés, esztétikai sarlatánság és a zenefogyasztás ünneplése. Ez az írás először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.
Fekete Ádám folytatásokban megjelenő szövegfolyama esszé és konyhafilozófia, misztikus és banális, magánjellegű és közérdekű peremén egyensúlyozva tudósít egy zenében élő ember mindennapjairól. Ez az írás először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.
