Fekete Ádám egy dallam tappancsnyomait követve Eric Dolphy halottas matracánál találja magát, majd Otomo Yoshihide feltámasztóbrigádjánál köt ki. Hogy közben sikerül-e megebédelnie (és hogy jól lakik-e végül), ez maradjon szuszpenzes sejtetés tárgya. Ez az írás először a Recorder magazin 129.…
Törvényenkívüliek és remetealkatúak – ők kerülnek ma a boncasztalra, a tevecsontváz és kiszuperált gitár-pickupok mellé. Borostazajjal és külvárosi ábrándossággal zárja a nyarat / nyitja az őszt Fekete Ádám folytatásos levélkaravánja. Ez a szöveg először a Recorder magazin 127. számában jelent meg.
Egy meg egy legenda nem-elegendő karakterszámú búcsúztatása ez. Emlékezés, mint emlékeztető. Meglépett kettő, megint, igen, immár ők is a vak dromedár púpjában lögybölődnek múlhatatlan gyászmunícióként. Fekete Ádám két nagy ütős-ikonjára kívánja felhívni a „néma pen-pal” soha nem túl kései…
Fekete Ádám ebben a hónapban izolált (száműzetésben élő) kedvencei felkutatására indul. Mint Nordenskjöld, kedvenc gyermekkori sarkkutatója (tartott róla kiselőadást is!), jégtáblába fagyott irállyal sodortatja magát a Rokoníthatatlan Pólusok felé.
Fekete Ádám ezúttal Eugene Chadbourne egyik szóló-jelenését veszi domborulni vágyó és kissé karcos górcsöve alá. „Remélhetőleg a romok között baktatva visszanyerem azt a Nobel-díjat, amit még Makaóban cseréltem el egy nagyon szomorú öngyilkos-merénylővel, atomháborús trubadúrdalok kézzel írt…
Rövid pihenő után ismét úton az esszékaraván, utánfutóján Fekete Ádám összefüggés-gyártó gépezetével. Vesszetek el vele a sivatagban a monopukleáris délibábok között, vagy: ríjatok az összhangzatokban úszó mángoldföldön. Vigyázat! A sofőr már megint a feltámadást feszegeti. Ez az írás először a…
Fekete Ádám a tavalyi UH Fest-ről motyorászik rég sem látott barátjának szikratávirat formájában. Nyílt sisakos (Don Quijote-i) tevegelésünk rohamos aktualitással folytatódik a mai magyar (nempicsforkiánus) zsurnál-sztyeppén. Ez az írás először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.
Folytatódik Fekete Ádám dzsesszéisztikus szabadgyaloglása, egy nem élt élet vallomásos felhangú balkanyaraival. Ez ezúttal egy fraktális anekdota lesz egy eltűnt (vagy csak módosult) hangközről, ami aztán később meglett. Gyülekező a lagúna túloldalán! Hajrá! Ez az írás először a Recorder…
Fekete Ádám ezúttal egy világtalan szerző blues-klasszikusának két radikális (dekonstrukcionista) feldolgozását ajánlja az elárvult monogramok figyelmébe. Ez az írás először a Recorder magazin 117. számában jelent meg.
Fekete Ádám vezeti tovább szövegkaravánját zenék és veszteségek mentén, e kanyargós szerpentinen, mindig a láthatár felé. Egyik szemével az utat kémleli, a másikkal befele, a belső (pinkflojdi) prizmán át nézelődik (abba vakult bele?). Megszólításai egyfajta naplóként is szolgálnak, egy megrögzött…
