Dismay a posztindusztriális kísérleti elektronika a ’90-es évek óta aktív képviselője. Drone-os vagy széttört ritmusú zenéket ad ki, amik filozófiai vagy irodalmi szövegekből indulnak ki. Ez a kritika először a Recorder magazin 127. számában jelent meg.
Itt az a konszenzus, hogy nem lesz konszenzus. Elmeállapot az óceán partján ülve. Rendes ember nem leszek, álmot kergetek. Egyetlen dolgom az, hogy hagyom megtörténni. Roncstársadalom, roncsélet, roncsemberek, roncsévek. Visszamennék néha és szétbasznám a béna dealeremet. Különös rendeltetésű…
Pont úgy van most, mint volt régen. Mi csak ülünk a kultúra romjain. A tervem az, hogy rossz helyen jókor. A zsiványság új szintje, lassú savas égés, nagy energiafolyam, egy igazán kitűnő tollkalap. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Hova a picsába szállnak már el az árak még? Szeretném, hogy az unokád az irodalomkönyvében majd egyszer a fejemre szép nagy faszt fessen. Patkánnyal a szájában éhen halt macska. Egy szűz sikolyára ébred fel a lakótelep. Űrbéli mentőakció; búcsúrepülés basszusgitárral; arany sziklák, türkiz hajnalok;…
