A Hiperkarma albuma visszatérés ahhoz a hangzáshoz és lírai világhoz, amelyért annak idején megszerettük őket: ismerős, nyers, és fájdalmasan emberi. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Fekete Ádám egy dallam tappancsnyomait követve Eric Dolphy halottas matracánál találja magát, majd Otomo Yoshihide feltámasztóbrigádjánál köt ki. Hogy közben sikerül-e megebédelnie (és hogy jól lakik-e végül), ez maradjon szuszpenzes sejtetés tárgya. Ez az írás először a Recorder magazin 129.…

Az Infinexhuma számtalan rétegből felépített, hömpölygő kompozícióihoz bármikor lehetett nyúlni, amikor valami a maga keretein belül izgalmas, de mégis a háttérben meghúzódó zenére volt szükség. A legújabb lemez viszont abszolút figyelmet követel magának. Ez a kriitka először a Recorder magazin 129.…

Szlimmy EP-je egy felszabadult, táncolható popanyag, amelyben a derű és a magabiztosság kapja a főszerepet. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Anna von Hausswolff mindig is külön világot épített, de az ICONOCLASTS-on mintha egy új dimenzió nyílna meg előtte. Az underground misztikuma most az alternatív rock és a pop eszköztárával találkozik, monumentális, mégis fegyelmezett formában. A lemez egyszerre emberi és teátrális, földközeli és…

Danny Brown egy merész, elektronikus irányokba nyitó, mégis slágerérzékeny lemezzel bizonyítja, hogy a kísérletező kedv és a komplex hiphop továbbra is természetes közege. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Egy rave utáni hajnal hangulata lengi be FKA Twigs újabb anyagát: lazább, tördeltebb, mégis meglepően slágeres folytatás született. Még ha a végére kissé el is fárad, az út odáig bőven kárpótol. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Tizenhárom év után a Voices From The Lake nem újrakezdi, hanem magasabb szinten folytatja: a Donato Dozzy–Neel páros még sűrűbb, misztikusabb és időtlenebb formában hozza vissza azt a hipnotikus ambient technót, amit annak idején szinte műfajjá nemesítettek. Ez a kritika először a Recorder magazin…

Call Super a régi mix CD-k szellemiségét fordítja le a jelenbe: tizenkét finoman rétegzett trackből épít tánctéri narratívát, ahol a minimal és a tech house nem nosztalgia, hanem élő dramaturgia. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.

Joanne Robertson lemezén a dalok nem magyaráznak, hanem körülölelnek: elmosódó ének, finom gitárköd és Oliver Coates csellója rajzol fel egy intim, mégis tágas érzelmi teret. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.