A skót Belle & Sebastian új dallal fokozza a foci-vb-lázat: az It Only Takes One Lion közvetlenül azután született meg, hogy Skóciac egy drámai, hosszabbításos meccsen 4–2-re legyőzte Dániát a selejtezők során, és 1998 után újra kijutott a labdarúgó-bajnokságra.

Bárdits Éva éterien szomorkás és szépen zajolós-neszezős, sadcore lo-fi dalokat játszik új, nagyon személyes szólólemezén, amin a Végtelen tréfától eljut a Hamletig, onnan pedig a Twin Peaksig, és közben elveszejti a kapitalista patriarchátust. Premier!

A rövidlátás erejével és párosujjú patájának szigorával iszkol a nyelv elől Fekete Ádám ehavi hátas jószág-állománya. Ez az írás először a Recorder magazin 133. számában jelent meg.

Májusban debütált első EP-jével a családi vállalkozásban működő budapesti alterzenekar, a Bogaram, akik le se tagadhatnák Nick Hornby, a 30Y és Sam Fender hatását – de nem is akarják. A Szívem tücske megjelenése után most a Recorderen is bemutatkoznak.

Kultsarok rovatunkban olyan kevésbé ismert filmekre hívjuk fel a figyelmet, amiket valószínűleg amúgy nem jutna eszedbe megnézni. Ez a cikk először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

Van valami Mac DeMarco zenéjében, amitől az ember ki akar költözni egy tó mellé lovakat tartani, levest főzni, álmodozni és egész nap cigarettázni. Bár ő leszokott ez utóbbiról, és már alkoholt sem iszik, a zenéje szerencsére nem változott semmit. Erről saját magunk is meggyőződhetünk június 23-án a Budapest Parkban. Ez az írás először a Recorder magazin 134. számában jelent meg.

Co Lee és don sea második közös albuma grandiózus vállalás, de nem igazán tart sehová: old school gyökerű, lo-fi világ, amelyben idővel feloldódik a fókusz és a forma. Ez a kritika először a Recorder magazin 134. számában jelent meg. 

Az internetet letaroló kanadai mikrotonális matekrock duó látszólag idegen zenéje azért hódít, mert sok ismerős fogást is alkalmaz. Zeneelmélettel a milliós nézettségért! Ez az írás először a Recorder magazin 134. számában jelent meg.

Lassan már csak memoár, mar, de mégse fáj, sikíts hát rám, szép gulu-gitár!

Freddie Mercury rockistene Jimi Hendrix és Elvis Presley volt, de az énekesek közül – Aretha Franklin mellett – a katalán operadívát, Montserrat Caballét csodálta a legjobban. Freddie a '80-as évek végén – már HIV-diagnózisa és a Queen utolsó turnéja után – egy komplett lemezt is felvett vele, ami egy fontos állomás lett az opera-pop crossoverek történetében. De milyen véletlenek vezettek a Barcelona megszületéséhez, amely az 1992-es olimpia hivatalos himnusza lett? A Magyar Zene Háza Freddie kiállításán az album producerével, a zongorista-zeneszerző Mike Morannel beszélgettünk, aki elmesélte, hogyan segítette ki őket faxon Tim Rice, miért hasonlítottak Mercury legendás házibulijai egy karneváli Fellini-filmhez, és milyen volt a Queen énekese a színfalak mögött.