Boszorkányosan jó alt-rock, szájbalépős ipari elektronika és a dark színtér elmaradhatatlan nagyjai a Black Nail Cabaret és a Crow Black Dream '24-es playlistjein.
tovább →Boszorkányosan jó alt-rock, szájbalépős ipari elektronika és a dark színtér elmaradhatatlan nagyjai a Black Nail Cabaret és a Crow Black Dream '24-es playlistjein.
tovább →Hipnotikusan szép ambient-obeliszk, álomszerű kraut-shoegaze, motoros fűrészes noise-rock, alvás és ébrenlét között levitáló, zajokkal egybeforrt zene – plusz a magyar zenei élet egyik eredeti és fontos zenekarának utolsó megjelenése a Galaxisok és a Felső Tízezer tavaly sokat pörgetett zenéi között.
tovább →A Dead Can Dance világától sem távoli, éteri, törzsi világzenés lemezének anyagával és lenyűgöző vizuális show-val lép fel január 28-án a Müpában Lisa Gerrard és Jules Maxwell, akik egy legendás bolgár asszonykórus hatásáról, a Burn című stúdióalbum élő előadásával vállalt kockázatokról, és a rögzítésük óta folyamatosan újra- és újragondolt dalaikról is meséltek a Recordernek.
tovább →
David Lynch utoljára 2006-ban készített mozifilmet (Inland Empire) és 2017-ben tévésorozatot (Twin Peaks: The Return), ám zenei téren egészen a haláláig termékenynek bizonyult, pár hónappal ezelőtt például új lemezt adott ki Chrystabellel. Megnézzük, a dalaiban is ugyanolyan kiszámíthatatlan volt-e, mint hipnotikus filmjeiben, és megfejtjük, mitől egyedülálló egy Lynch-agymenés zenéje. Ez az írás először a Recorder magazin 118. számában jelent meg.
tovább →Suttyoskodó britek, az év egyik kiemelkedő kreténsége, a slágerek, amiket egyetlen rádió se fog játszani, és az elképesztő soundscape, ami úgy hangzik, mintha magyar lenne, csak 3024-ben. Plusz: ősember-riffek, okádék ének, darázsfészek gitárok, és nagymamák kotláját megszégyenítő pergő sound.
tovább →
Fekete Ádám a tavalyi UH Fest-ről motyorászik rég sem látott barátjának szikratávirat formájában. Nyílt sisakos (Don Quijote-i) tevegelésünk rohamos aktualitással folytatódik a mai magyar (nempicsforkiánus) zsurnál-sztyeppén. Ez az írás először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.
tovább →Likó Marciék MÉLY címmel országszerte koncerteket adnak kulturális központokban, színháztermekben, amiken a hangzásukat is újragondolják. A fellépésekhez a rajongóktól kértek színpadi elemeket, kiegészítőket, és a fotelek, szobanövények és lámpák mellett érkezett pár meglepő felajánlás is, például egy Pannónia motor és egy páncéltőkés zongora.
tovább →Biliárddákók, sörök és észbontó pipik között talál majd rám az éj. Hogyha öngyújtó lennék, a farzsebedben elférnék. Feketepiacon vett engem anyám. Jó, ha itt vagy, de jobb, ha nem. Nem akarok küzdeni folyton, ez nem fair. Még nagy a kabát, de már növök bele. A szemek nem hazudnak; a kezdet kezdete; a feladathoz megfelelő, személyes védelmet nyújtó felszerelés. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
tovább →Februárban érkezik A Bence kalandjai új, harmadik albuma, amin Krusovszky Dénes verseit dolgozza át Jobbágy Bence zenekarrá bővült szólóprojektje, amiben már Mörk-, Galaxisok- és Noémo-tagok is játszanak. A Zsurlók lemezbemutatója február 28-án lesz a Magyar Zene Házában.
tovább →Melankolikus szintivel borított, sírós-sikoltós emo, brutál tapadós kórusok, agyfakasztós reszelések, és a goregrind legjava a Hitori és camille corot listáin – meg a zenekar, amit egy ideig mutogatsz néhány havernak, majd rájössz, hogy jobb, ha inkább a tiéd marad teljesen, mert soha senki nem érti vagy szereti úgy őket, mint te.
tovább →