„Szeretnék ellenpólust képezni a szintetizálódó világnak” – Szakács Gergő-interjú

„Ez egy nagyon kemény időszak volt, egy ponton gyakorlatilag elnémultam” – mondja elmúlt éveiről a Follow The Flow énekese, akiből kisfia születése, több haláleset és egy életmódváltás után kezdtek el újra jönni a dalok – a korábbinál természetesebb, analógabb megszólalásban. Ezek közül is eljátszik párat megjelenés előtt október 28-án a Müpában, ahol digitális rétegek nélkül, kórussal és zenekarral adja elő szólódalait. Szakács Gergővel a készülő lemezén kívül arról is beszélgettünk, hogy miért lassul a belső BPM-je, hogyan változtatta meg az apaság, és milyen slágereket írni a mesterséges intelligencia korában.

Két éve megszületett a kisfiad, és mondtad, hogy az apasággal újra kellett magad definiálni, megkeresni újra, ki is vagy. A Müpa-koncert ennek a folyamatnak lesz a zenei lecsapódása?

Részben igen. Még nem értem a folyamat végére, mert olyan volt, mintha tízévnyi élményanyag zuhant volna rám egy-két év alatt. Megházasodtam, megszületett a kisfiam, kiköltöztünk a városból, meghalt a nagymamám, aki az egyik legközelebb állt hozzám a családból, aztán meghalt a menedzserem is, Ferich Balázs. Eltört a bokám is, utána nagyon meghíztam, és totál padlóra kerültem. Innen kezdtem újradefiniálni magam családfőként.

Balázs haláláról Azahriah utolsó Puskás-koncertjén is megemlékeztek. Te hogyan élted meg az elvesztését?

Amikor elkezdett jobban pörögni a Follow The Follow, úgy alakult, hogy szinte a Supermanagement szomszédjába költöztem. Reggelente átmentem az irodába, és mintha ott dolgoznék, együtt lógtunk a srácokkal, és kitalálgattuk, hogy mi legyen a következő lépés. Együtt álmodtuk meg a Szélcsend promóját is, ami virális lett a metrón éneklős formátummal. A munka során összebarátkoztunk Balázzsal, így a halála óriási törés volt nekem. Nagyon közel állt hozzám, másrészt nélkülözhetetlen fogaskerék lett a zenekar életében. Teljesen még azóta se tudtuk újradefiniálni a Follow The Follow működését nélküle. Most úgy tekintek a 2018-2023 közötti időszakra, mint az aranykorra. Ami kicsit szomorú, mert ez azt jelenti, hogy most rosszabb, mint akkor volt, ami sok szempontból nem igaz, de utólag látom, mekkora varázslat volt, hogy akkor minden összeállt.

A Follow The Flow tagjai a Supermanagement alapítóival: bal szélen Tóth Gergő, a jobb szélen pedig Ferich Balázs és Szakács Gergő.

Hogyan álltál aztán talpra?

Ez egy nagyon kemény időszak volt, és egy ponton gyakorlatilag elnémultam. 2024 januárjában született meg a fiam, és márciusban volt az Aréna-koncertünk a Follow-val, amin a harmadik dal után elment a hangom. Ez valószínűleg egy pszichoszomatikus reakció volt mindarra, ami történt velem. A testem ott volt az Arénában, de lélekben nem voltam jelen.

Hogy nyomtad le a koncertet? Egy idő után visszajött a hangod?

Nem. Van egy sávunk vészhelyzet esetére, és ezt betolta a hangmérnökünk. Próbáltam menni vele, de szerintem nem sok használható hang jött ki belőlem. Bármilyen betegen el tudom már énekelni a műsort – olyan is volt, hogy tolószékből adtam elő –, de erre nem voltam felkészülve.

Aztán jöttek a hétköznapok egy babával. Megtanultunk együtt létezni, és kábé fél éve állt fel úgy a rendszer, hogy újra elkezdtem alkotni. Előtte is gyűltek a hangjegyzetek és szövegfoszlányok, de terem se volt arra, hogy komolyabban foglalkozzak velük, és összeálljanak az ötletek dalokká. Most viszont elkaptam a fonalat, és elég intenzíven készül a lemez.

Akkor egy új albumot is bemutatsz a Müpában? Mennyiben lesz ez más, mint az Evolúció volt?

Direkt nem lemezbemutatóként hirdettük meg a koncertet, mert egyelőre hat dal van meg a tizenkettőből, és talán hármat fogunk eljátszani. Nagyon hiszek az új anyagban. Most értem haza a stúdióból, és a dalért, amit ma csináltunk, oda vagyok meg vissza. Érzem benne a slágerfaktort. A hat dalból háromban is.

Ez egy sokkal érettebb anyag lesz, mint az Evolúció: nem teljesen analóg megszólalású, de zenekarra írt, élő hangzású album lesz. Nem tudom, hogy a városból való kiköltözés hozta-e meg, de ha visszatekintek a diszkográfiámra, azt érzem, hogy az elektronikusabb dalok sokkal rosszabbul öregedtek, mint amik klasszikusabb hangszerelést kaptak. Mindig is törekedtem a természetességre, de az elmúlt időben ez még fontosabbá vált. A Müpában is zenekarral, teljesen élőben, HD nélkül szólalnak majd meg a dalok. A zenészek közül mindenki játszik nagyobb produkciókban, de amikor először összeültünk próbálni, csak pislogtunk, hogyan fogunk takk és HD nélkül játszani. Abszurd, de elszoktak ettől a zenészek, és elég nagy falatot jelent, hogy visszahozzuk ezt a játékmódot.

Azok a nemzetközi művészek, akikre felnézek, próbálnak ellenpólust képezni ennek a szintetizálódó világnak, és szeretnék én is így tenni. Ahogy hányunk attól, ha meglátunk az idővonalon egy AI-jal készített sablonreklámot, szerintem az élő zene is egyre jobban fel fog értékelődni.

A Follow The Flow-val a Budapest Parkban. Fotó: Miskolczi Milán.

A Szigeten is érdekes volt végignézni, hogyan változtak az elmúlt években a nagy popprodukciók. Van, aki tök egyedül áll ki a színpadra, mint Charli XCX, akit csak egyetlen operatőr követett, hogy minél jobb legyen a kivetítőn a látvány, és amúgy az éneken kívül felvételről szólt minden. És van az, amit pl. Rilés csinált, hogy zenekar helyett egy profi tánckarral ad elő, és a show-ra kerül a hangsúly, miközben ő is HD-re énekel. Ma már ez alap, aminek persze van ellentrendje is: a popsztárok közül például Olivia Rodrigo vagy Chappell Roan is zenekarral játszik.

Én 35 vagyok, és mi már pont úgy kezdtünk el koncertezni, hogy szinte az első pillanattól HD-t használtunk. Ha nem is teljes egészében, de vannak sávok, amelyek gépről szólnak. A könnyűzenében az a tendencia, hogy a headliner produkciók többségében be van tolva gépről az audio, és ráénekel az artist. Amikor három éve fellépett utánunk egy éppen jól futó magyar produkció, csak néztünk, hogy úristen, mennyivel jobban szólnak. Hát persze, mert be van tolva a dalok komplett hangfájlja gépről. Úgy éreztük, hogy muszáj nekünk is elmenni ebbe az irányba, különben az lesz a közönség benyomása, hogy mi rosszabbak vagyunk.

CHARLI XCX PRIVÁT BULIT TARTOTT A SZIGETEN, ÉS MEGHÍVOTT RÁ MINDENKIT.

A Müpa-koncert egy kísérlet a részemről, hogy kicsit váltsunk. Nagyon jó zenészekkel fogunk játszani, és magamban is bízom annyira, hogy ha nincs baja a hangomnak, akkor simán el tudom énekelni a műsort. Tempfli Erik (zongora) és Jancsovics Máté (dobok) jönnek velem a ’24-es Müpa-koncertről, és csatlakozik hozzánk Domján Gabi, aki a Followban basszusozik, Füstös Bálint lesz a szólógitáros, Friderikusz Peti a csellista, és jön egy hatfős kórus, a Voice Station is, akik nemcsak énekelni fognak, hanem Pejtsik Panna vezetésével hangszerelési funkciójuk is lesz a dalokban.

Ha a Follow The Flow énekese akusztikus szólókoncertet ad a Müpában, akkor lehet élőben játszani, de a mainstream popban mennyire lehet ellentartani ennek a trendnek?

Magyarországon nem hiszem, hogy tömegeket lehet mozgatni ezzel a műsorral, ami az apaságról, szeretetről, születésről és halálról szól, de hiszek abban, hogy jelentős közönség kíváncsi lehet rá. Világszinten vannak erre jó példák. Az egyik kedvenc előadóm Dermot Kennedy, aki szintén ebben van most, és tökre inspirált az új lemeznél. Kimentünk Párizsba egy klubkoncertjére, és egy feltörekvő ír zenekar, az Amble lépett fel előtte, akiknek az volt az intrója, hogy felmentek a színpadra öten ötféle gitárral, és elkezdtek játszani. Annyira real volt az egész: a szólista stenkbe került, elkezdte gyorsabban nyomni, és ment vele az egész zenekar, és totál felpörgött a közönség. Én is ezt szeretném elérni.

„A KAMU ELŐADÓK MA MÁR NEM MENNEK” – INTERJÚNK SOMOGYVÁRI DANIVAL.

Stúdióban is zavar kicsit, hogy úgymond rácson vannak a dalok, és egy BPM-számon mennek végig. Pedig bizonyos érzéseknél, szavaknál lelassulhat a zene. Ezzel szoktam szívatni Somogyvári Danit, a producert, akivel már tíz éve dolgozom, és szerencsére ő meg tudja ugrani, hogy kikacsintsunk a BPM-számból, és off-beatre megyünk. Ezt szeretném a koncerten is megvalósítani, hogy merjünk lassulni vagy gyorsulni, ami nehéz a zenészeknek is, mert nagyon el vannak szokva ettől. De még van egy hónapunk, megoldjuk! (nevet)

Mondtad, hogy nektek is el kellett kezdeni HD-t használni, nehogy rosszabbnak hallja a produkciót a közönség. Ez egy olyan versenyhelyzet a mai popban, amiből nem lehet kilépni?

A nemsokára érkező dalunknak például annyira dara a refrénje – egymásnak felelgetős –, hogy nem tudnám elénekelni HD nélkül. A zenénk alapvetően elektronikus, és törekszünk is rá, hogy megmaradjon az egésznek a hiphop-gyökere, szóval ezt a produkciót nem lehetne átültetni élő zenekarra. Pedig ha sikerülne, jobban be tudnánk vonni a közönséget, jobban meg tudnánk bolondulni koncert közben, és elkezdhetnénk akár jammelni is, ami lenne annyira izgi, hogy konkurenciája legyen a popprodukcióknak – csak másképpen. Nem szólna úgy, de sokkal jobb koncertélményt adna. Én hiszek ebben, de valószínűleg ezt a szólóban lehet jobban megvalósítani.

A dalszerzésben mennyire tartod elfogadható segédeszköznek a mesterséges intelligenciát?

Én úgy látom, hogy ahogy jöttek az újabb generációk, a másolás is egyre elfogadottabb módszerré vált. Ezt biztos a TikTok is segített normalizálni, aminek ugye az a működési elve, hogy rátátogsz egy létező dalra, és az lesz a tartalom. Ma az interneten népszerű előadók jelentős része lopott beatekre lopott flow-val operál. Szóval ebben a környezetben, ha valaki generáltat valamit a Sunoval, az már meg se rettenti az embert. Végtelenül szomorú, de ha nem lop, hanem az AI-jal dolgoztat, és összeollóz valami jót belőle, mert van stílusérzéke, és megsejti, mitől lesz sláger, az még mindig jobb, mintha kompletten ellopna egy külföldi dalt, ami már befutott. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia elterjedésének az is hozadéka, hogy az a skill, hogy valaki tud slágert írni, elinflálódott az elmúlt években. Ma már sokkal könnyebb elérni, hogy valakinek legyen egy jó dala, mint két éve.

Ha nem kizárólag az a cél, hogy legyen egy slágered, akkor egyébként is muszáj végigcsinálni a folyamatot, hogy az jelentsen valamit, pláne, ha van egy terápiás vonzata is. Nem lehet kispórolni a dalszerzésből magát a dalszerzést.

Én a zenélésben a dalszerzést szeretem a legjobban. Ha tehetném, csak ezt csinálnám, mert ez okozza a legnagyobb örömöt, és eszem ágában sincs átadni a mesterséges intelligenciának. Én egyébként pont azt tudom, amit a Suno: soha nem okozott problémát, hogy olyan dallamokat találjak ki – viszonylag sokat –, amik betapadnak a fülbe. Ezért nem is használom ezeket az alkalmazásokat. Én magamat szeretném kifejezni, sokáig így kapcsolódtam a világhoz elsődlegesen, így hiperventilláltam az érzéseimet, és nem kell, hogy ebben segítsen az AI.

Mondtad, hogy fél éve újra elkezdtek jönni a dalok. Az apaság hatott arra, hogy miket írsz?

Abszolút. A családom adta a témákat az új anyaghoz. Lesz egy dal, amiben a kisfiamnak magyarázom, hogy mi az a szeretet, azon keresztül, hogy mit érzek az anyukája iránt, mert általa látom igazán, hogy mit jelent egy fiúnak az édesanyja. Szombaton Szerencsen játszottunk – borsodi vagyok, Szikszó fél óra onnan kocsival –, és Anya ilyenkor képes eljönni azért, hogy megöleljen, de nem várja meg a koncertet, hanem hazamegy, mert nem akar este vezetni. Neki az a lényeg, hogy megölelt. Pár éve még furán néztem rá emiatt, de most már pontosan tudom, milyen érzés, amikor a gyereked ölel, és mennyire fel tud tölteni. Én nagyon rosszul is meg tudok élni dolgokat az apaságban, mert azt érzem, hogy a fiam egy autonóm lény, és nem tudom megóvni annyira a világtól, mint szeretném. Szóval ilyen érzelmi árnyalatokat dolgoztam fel az új dalokban.

A zenészéleten mennyit változtatott az apaság?

Nagyon sokat. A Follow-val eléggé bekerültünk a sodrásba, és a Covid ilyen szempontból jókor jött, mert akkor már nagyon benne voltunk mindenben. Ezzel a vonallal zenekarilag soha nem sikerült leállni, csak mindig moderáltuk kicsit. A fesztiválközeg ilyen. Ez nem mentegetőzés, de tényleg nagyon könnyű benne elsodródni. Nekem az idei szezon volt az első, amit teljesen tudatosan csináltam végig, és nem csábultam el semmitől. Azáltal, hogy a jubileumra készültünk, realizáltam, hogy elszaladt tíz év, és szakmailag persze sok mindent elértünk, de közben sok személyes célom, ami a befutás előtt foglalkoztatott, eltűnt az életemből. A hegymászás, a futás, az olvasás. A szezon végére minden tekintetben széthullottam, aztán elkezdtem felkapaszkodni off-seasonben, és tavaszra nagyjából rendbe raktam magam, aztán megint teljes gatya lettem. Ezt untam meg nagyon – és a testem is egyébként. Az idei szezonban is híztam, de csak keveset. Kitaláltam, hogy tavasszal maratont szeretnék futni, és az ilyen célok egyben tartanak. A családom az egyik legfőbb motivációm, hogy ne folytassam ezt az életmódot, hanem olyan apa legyek, akire minden pillanatban fel lehet nézni. Akkor is, amikor lejön a színpadról, és ott a kísértés, de inkább hazamegy. Vagy ha ott is marad beszélgetni, akkor nem csábul el.

Akármeddig maradsz is ki, a gyerek akkor is felkel kora reggel, és rottyon azért elég húzós végigcsinálni vele a napot.

Én szerencsére nem vagyok másnapos alkat, de ha végig is csinálod, akkor is érzi a rezgéseidet, és látja, hogy mennyire vagy egyben. Ha tudatosan csinálod a dolgaidat, az neki is teljesen más érzés, és jó példa tud lenni.

A Müpa-koncert plakátján spirálban csavarodnak a hívószavak, köztük az is, hogy mantra és transzcendentális. Kacérkodsz a buddhizmussal?

Alapvetően református vagyok, konfirmáltam is, ami azért jó, mert korán elkezdtem foglalkozni a vallással, és gimi végére már lett egy határozott elképzelésem a létezésről. Erre rakódtak azóta rétegek, de a kép radikálisan nem változott. Amióta Szentendrén lakunk, el szoktam menni a Templomok Éjszakájára, és játszom a templomkertben egy szál gitárral; senki nem tud róla, nagyon élvezem. Amikor ott elhangzanak a dalaim, sok olyan, mintha Istenhez szólna. Szerintem nincs szükség templomra ahhoz, hogy kapcsolódjunk a Mindenhatóval, csak hogy foglalkozzunk a lelkünkkel, és beszéljünk valakihez. Abban is hiszek, hogy nem ez az egyetlen életünk, hanem jövünk és tanulunk, és mindig megoldjuk az adott feladatot, amiért éppen ebbe a gúnyába születtünk. Szóval van egy komplex hitrendszerem, amit az alapján gyúrtam össze, amit a világvallásokról olvastam.

Köztük a buddhizmusról is, de a Mantra inkább azért került rá a plakátra, mert valószínűleg ez lesz a lemez címe. Olyan ötletekből épülnek fel a dalok, amelyek mantraszerű kis mondókaként indultak. Januárban például Madeirán voltunk, és az óceánparton egyszer csak elkezdtem kántálni egy dallamot: „Hagyom, hogy az óceán simogasson / semmi szintetikus rám ne hasson többé / önmagamban a haragom köddé vált”. Nem biztos, hogy ez rajta lesz a lemezen, de ilyen öngyógyító vágyakból és kívánságokból áll össze az album, amiktől azt remélem, hogy jobbá tudok válni, és talán másnak is segítenek. Ennél az anyagnál tartom először szem előtt, hogy ez nemcsak hiperventilláció, hanem az is cél, hogy a hallgatónak segítsen.

Láttad azt a South Park részt, amiben Cartman csinál egy keresztény rockzenekart? Ő mondja, hogy ha kicseréled a szerelmes számokban az összes „baby”-t „Jézus”-ra, akkor kész is a keresztény rock.

Haha, tényleg! Érdekes egyébként, mennyire más jelentést kap egy dal attól függően, hogy hol hangzik el. Azzal is szembesülnünk kellett, hogy sokan szerelmes számként hallgatják a legtöbb Follow-dalt, pedig nem feltétlenül az inspirálta a szövegeket. Játszunk vele, hogy aki szeretné, az szerelmes dalként tudja értelmezni, de mi közben lehet, hogy a Földnek írtuk, vagy egy érzésnek, vagy egy függőségnek.

Mondtad, hogy nagyon slágerérzékeny vagy, és az új dalok közül hatból háromban is látod a potenciált. Az mennyire fontos neked, hogy ha írsz egy fülbemászó számot, akkor az váljon is slágerré?

A dalszerzésnél ez nem volt szempont, de ma, amikor megszólalt ez a dal egy bizonyos grúvval, azt éreztem, hogy hú, ez egy sláger. De ez nem befolyásolja az alkotást, mert ott az a lényeg, hogy nekem tetsszen. Az új daloknak a mantraszerű kiindulópontok miatt sokszor egyáltalán nem slágeres vagy rádióbarát a struktúrája, nincs feltétlenül refrénjük. Az a lényeg, hogy az üzenet átjöjjön, és hogy mennyire befogadható a forma, az másodlagos.

Szóval valamikor kicsúszik a sláger, valamikor nem.

Pontosan. A slágerek általában pörgősebb dalok, de az embernek van egy belső BPM-je, ami egyre lassul, ahogy öregszünk. A gyerekeknek is eleinte gyorsabban dobog a szívük. Amikor elkezdtem zenét szerezni, én mindig kilencvenpluszos dalokat írtam egy szál gitáron. Most 85 körül vagyok. De van olyan dal is a lemezen, ami 77 BPM. Ilyen BPM-számok nincsenek a popzenében, mert ez túl lassú. De nekem fontos volt, hogy ha a hangjegyzetben ez volt a ritmus, akkor tartsuk meg a dalban is.

Most mi a terv: októberben Müpa-koncert, aztán jövőre új lemez?

A Müpa előtti héten kijön egy új dal, aztán havonta egy, tavasszal pedig az egész lemez. Próbálom rávenni magam, hogy a TikTokon megfelelő mennyiségű tartalmat gyártsak hozzájuk, ami kívül esik a komfortzónámon, de muszáj csinálni, ha szeretném, hogy a dalok eljussanak az emberekhez. A lemezhez viszont már szeretnék felépíteni egy teljesen új arculatot, webshoppal, honlappal, levelezési listával, mert úgy érzem, ehhez a megjelenéshez szükséges.

Hogy kilépj a közösségi médiás algoritmusetetésből?

Igen. Most vettem jegyet Teddy Swimsre, aki az egyik kedvenc popelőadóm, és azóta kapom a hírlevelét. A honlap és a hírlevél is szuper dolog, mert nem determinálják a social felületek, és személyes hangon tudok szólni az emberekhez, elmondani, mit jelent nekem egy dal, és mit szeretnék adni vele.

Szóval visszatekered az időt 2010 környékére.

Pontosan. Most sokan elkezdték ezt csinálni – például Skrillex is –, mert látják, hogy minden, amit a social media ad, az elbassza a valóságot. Lehet, hogy ez egy boomer gondolat, de sok fiatalon is azt látom, hogy keresztet vet, ha AI-t lát.

Van egy TúrAkusztik nevű kezdeményezésem is, ami eddig kétszer volt, és most már minden évben lesz. Nekem a koncertezés soha nem volt a kedvencem, de azt, hogy felmenjek emberekkel a Prédikálószékre, közben beszélgessünk, aztán eljátsszak nekik pár dalt egy fa alatt, szétadom. Ilyesmikből szeretnék többet csinálni a jövőben, és felépíteni egy analóg világot az új albummal.

Szakács Gergő: Tisztul
Helyszín: Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Időpont: 2026. október 28. (szerda) 20.00-22.00
Belépő: 4900-12900 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás