A Magyarázat mindenre sikere után Reisz Gábort egy budapesti társasház kezdte el foglalkoztatni, ahol penész, lakógyűlés és egyre abszurdabb konfliktusok között keresi a kiutat főhőse. A Földszint a velencei filmfesztiválon debütált, a miskolci CineFesten elnyerte a zsűri nagydíját, a magyar mozikban október 1-jétől látható. A rendező arról mesélt, miért lett az új filmje jóval kevésbé improvizatív és sokkal abszurdabb, miért nem akarta száz percen át nyomasztani a nézőt az ország állapotával, és hogyan lehet egy működő lakóházban forgatni úgy, hogy közben mindenki életben maradjon. Ez az interjú először a Recorder magazin 137. számában jelent meg.
A Magyarázat mindenre óriási közönség- és kritikai siker lett, ráadásul Velencében fődíjat nyert. Mennyire nehezítette meg a következő film elindítását, hogy ekkora siker után kellett továbblépned?
A Magyarázat után legalább egy évig fesztiválról fesztiválra jártam, felfogható turnénak, csak míg a setlist változhat, a film nem, és egy idő után a közönségtalálkozók is nagyon hasonlóak voltak. Nagyon megnehezítette, hogy lezárjam a filmet magamban, hogy továbblépjek, és egy idő után lett belőle egyfajta nyomás is. Közben mindenki azt kérdezte, mi lesz a következő, én pedig nagyon döcögősen tudtam csak válaszolni. Minden film után van egy furcsa kiüresedés is. Az esetünkben ez ugyan jobb válsághelyzet, mint amikor csinálsz egy borzasztó filmet, amit senki nem néz meg, de attól még válsághelyzet. 2024 közepe-vége felé kezdett valami kialakulni a fejemben. Egy random beszélgetésben Berkes Julival (Reisz állandó producere) jött elő a ház, a lakás, a lakógyűlés, a közös képviselő ötlete.
Mi volt a kiindulópont?
Maga a lakógyűlés. Sokáig a közös képviselő volt a fejemben főszereplőként, de rájöttem, hogy nem tudjuk úgy megírni Schulze Évával, ahogy én szeretném. Így jött az outsider figura: Méhn Kristóf, aki valamilyen módon belekerül ebbe a közegbe. Aztán elkezdtük meghatározni a korlátokat: egy nap története legyen, egy házban játszódjon, és a kisrealizmus fokozatosan hajoljon át abszurdba.
A főhős, Kristóf korábban festő volt, de pályaelhagyóként bankban dolgozik, miközben a felesége bejelenti, hogy gyereket vár. Ő mégis inkább a lakás falán megjelenő penészre kattan rá. Miért?
Valójában az apaság hírével elkezdi megérezni a saját határait, amelyek eléggé szűkösek. A pályaelhagyás mögött van egy feldolgozatlan gyász és rengeteg bizonytalanság. Azt gondolja, hogy az apaságra való felkészülést úgy tudja elérni, ha rendbe teszi a ház ügyeit.
Mennyire önéletrajzi ez a film?
Sok mindenhez kapcsolódik, de messze nem olyan direkt módon, mint az első két film. Inkább írás közben veszem észre, hogy valami hasonló ahhoz, ami velem történt. Maga a ház működése például nem valami komoly kutatómunka eredménye. Egyetlen egy lakógyűlésen voltam életemben, mondjuk az nagyon inspiratív volt. Nagyjából két óráig tartott, és fél óra után egyszer csak azt vettem észre, hogy bekerültem a számvizsgáló bizottságba. Egy bácsi felemelte helyettem a kezemet. A jegyzőkönyvben aztán három sorral később már az szerepelt, hogy Reisz Gábor kilépett a számvizsgáló bizottságból.
A forgatás előtt pár héttel elveszítettétek az eredetileg kiválasztott házat. Ez mekkora katasztrófa volt?
Nagyon nagy. Már megvolt a gyártási tervünk, és pillanatok alatt kellett eldönteni, hogy eltoljuk-e a filmet nyárra. Végül egy olyan ház lépcsőháza lett a helyszín, amit korábban egy lakáskeresés során láttunk. Szendrey-Nagy Olivér és Nagyistók Edit gyártásvezetők elképesztő munkát végeztek a lakókkal, gyakorlatilag barátságok kötődtek, és végül beengedtek minket.
 |
| A Földszint stábja a forgatási helyszínen |
Egy működő lakóházban forgatni eleve rémálomnak hangzik.
Az is. Reggel hétkor tehettük be a lábunkat a lépcsőházba, este hét után pedig senki nem lehetett már bent, nem lehetett túlórázni. A lakók élik az életüket, járkálnak, hangoskodnak, miközben ti is hangoskodtok, és ha valaki megszólal a háttérben, már nincs hangfelvétel. Ez előbb-utóbb feszültséget szül. Szerencsére ebben a házban elképesztően cuki lakóközösség volt.
Érdekes, hogy kívülről soha nem látjuk ezt a házat a filmben.
Nem akartam, hogy a néző elkezdje elhelyezni Budapesten. Ha megmutatsz egy házat, Magyarországon azonnal elkezdődik az asszociáció: hol van, Pesten vagy Budán, milyen környék, milyen emberek lakhatnak ott. A Magyarázatnál is találkoztam ezzel az értelmezéssel. Itt nem akartam, hogy az épület konkrét helye és karaktere rátelepedjen a filmre.
Úgy tudom, a főszereplő Tompa Ádámot nem volt egyszerű megszerezni a filmhez.
Ádámot a casting director, Bartsch Kata kereste meg először. Akkor Glasgowban élt, ráadásul éppen Kínában dolgozott egy nemzetközi színházi projektben. Zoomokon kezdtünk dolgozni, aztán egyszer, amikor a mannheimi filmfesztiválra ment, beugrott a Proton Pozsonyi úti irodájába. Nem azonnal győzött meg, hanem próbáról próbára. Végül majdnem egy hónapig Zoomon építettük a karaktert, aztán három héttel a forgatás előtt hazajött, és folytattuk élőben. Nagyon erős kisugárzása van, a hatalmas szemek mögött valami finom szomorúság dereng. Olyan alázattal és munkabírással állt neki a filmnek, hogy néha még minket is tuningolt. Egyébként idén nyáron Ádám és családja hazaköltöztek Magyarországra.
 |
| Tompa Ádám a Földszint című filmben |
A többi színész közül például Gazsó György mintha egyből beleillene a „Reisz-univerzumba”.
Gyuri nagyon hamar megvolt a fejemben, pedig nem dolgoztam vele korábban. Láttam színházban, filmben, nagyon szeretem. Vele viszont gyakorlatilag nem tudtunk próbálni. Amikor elkezdte a jelenetet, olyan játékot hozott, ami jóval merészebb volt annál, amit eredetileg elképzeltem. De nem akartam visszafogni, mert azt éreztem, hogy működik. Az ő karaktere az első olyan pont, ahol a film elbillen az abszurd felé.
Hogyan lehet úgy eljátszani az abszurditást, hogy az ne legyen túljátszott?
Ez aránykérdés. Volt olyan vágat, ahol baromira borult az egész. Nem lehet egyszerűen bedobni egyik pillanatról a másikra a humort vagy egy abszurd játékot, ennek meg kell találni az építkezését. Ráadásul nem kronologikusan forgattunk, hanem nagyon őrült módon, így sokszor azt is nehéz volt fejben követni, hogy a színész hol tart a történetben.
Kevesebb volt az improvizáció, mint a korábbi filmjeidben?
Sokkal kevesebb. A színészek 80-90, de talán 95 százalékban azt mondják, amit leírtunk. Eredetileg azt gondoltam, hasonló módszerrel dolgozunk majd, mint korábban: improvizációkból indulunk, és azokhoz igazítjuk a könyvet. Itt viszont hamar kiderült, hogy sokkal inkább a könyvből kell kiindulni. A Bélát játszó stand-up komikus, Fülöp Viktor sokszor imprózott, és fantasztikus volt, de sajnos nagyon sokat ki kellett szedni, pedig imádtam. A legtöbb impro a lakógyűlés jelenetben van.
 |
| Reisz Gábor és Tompa Ádám a Földszint forgatásán |
A film hangvétele is újdonság a korábbi filmjeidhez képest: több benne a direkt poén, a burleszk, az abszurd.
2024–25 környékén iszonyatosan kivoltam attól, ami zajlik az országban. A cinizmustól, attól, ahogy egy alternatív valóságot építenek fel. Nem akartam egy százperces nyomasztást csinálni abból, amit az emberek amúgy is ismernek. Azt éreztem, hogy kell a humor, a szatíra, az abszurd, a burleszk. Szerintem a humor az ember egyik legfontosabb eszköze a túléléshez: segít más perspektívából nézni a saját helyzetünket, és közben értelmezni is azt.
A Földszintet elképesztően gyorsan kellett összerakni: április közepén még forgattátok, szeptemberben már debütált Velencében. Ez a tempó segített vagy inkább ártott a filmnek?
A szűkös határidők csodákat művelnek, mégis leghatározottabban kijelentem, hogy baromi egészségtelen ilyen tempóban dolgozni. Régen, az SZFE-s időszakban azt gondoltam, hogy minden filmbe bele kell dögleni. Most azt érzem, hogy mindent meg kell tenni persze, de az egészség akkor is sokkal fontosabb.
Azért tud motiváló is lenni a határidő?
Igen. A filmezés műfaja egyébként is olyan, amiben nagyon szét lehet folyni. Évekig lehet fejleszteni egy forgatókönyvet, újra elővenni, átírni, script doctorhoz vinni. Van, aminek ez jót tesz, de nálunk ez inkább egy sportteljesítmény volt. Azt éreztem, hogy oda tudunk érni Velencébe. Aztán amikor elkezdtem vágni, már kevésbé gondoltam ezt.
Most először egyedül vágtad a filmedet.
Azért nem teljesen egyedül. Schulze Évával többször együtt vágtunk, Jancsó Dáviddal is dolgoztunk két napot, és Zsófi, a feleségem is végigkövette a körülbelül nyolc verzióját a filmnek.
Feltűnt, hogy a Józsa Bettina által játszott feleség mennyire trágárul beszél a filmben.
Szerintem így beszélnek az emberek. A nők is. Nem szeretem azt az elképzelést, hogy egy nőnek máshogy kell beszélnie. A trágár beszéd sokszor sokkal többet elmond valakiről, mint az, amikor finomkodik. Persze van gusztustalan trágárság is, de én nem azért írok bele egy bazmeget, mert azt gondolom, hogy na, most ide kell egy bazmeg. Egyszerűen kiszalad, és aztán megnézem, hogy működik-e.
 |
| Tompa Ádám és Józsa Bettina a Földszint című filmben |
Az elmúlt 12 évben négy filmed készült el. Mit gondolsz most erről a korszakról?
Kulturális szempontból mélypontnak látom. És tökre örülök, hogy az utolsó filmnél mertünk kritizálni. A kritika szerintem a legnagyobb hazaszeretet, mert azt jelenti, hogy változtatni akarsz azon, amit rossznak vagy hibásnak látsz. A rendszer sosem tökéletes. Ez az új rendszer is hibás lesz, és azt is kritizálni fogjuk.
Milyen magyar filmet szeretnél most látni?
Olyat, amiből meg lehet érteni a fiatal generációt. Azt szeretném, hogy sok új hang jelenjen meg. Szerintem most annak kellene teret adni, hogy legyen egy szabad fiatal filmes generáció, amelyik meg tudja mutatni magát.
interjú: Varga Ferenc
fotó: Vajda Réka
