Szépség és brutalitás egymásba fonódik. Arca: XXXXX (lemezkritika)

Szirupos vonósok és mennydörgő dobok, a klubzene hatásvadász megoldásai és azok dekonstrukciója - Arca visszatérő lemezén szinte mindent darabokra szed, a zene mégis átélhető, sőt, érzelmes. Ez a kritika először a Recorder magazin 137. számában jelent meg.

Arca a 2010-es években meghatározó hatással volt az elektronikus zenére (art popra, hiphopra), 2020-21-ben pedig a Kick-sorozattal részben poposabb irányba is ellépett. Azóta sem hallgatott (fellépett Beyoncé előtt, bedolgozott Madonnának satöbbi), de lemezre viszonylag sokat kellett várni.

Már a cím is jelzi, hogy a korábbi mixtape-ekhez kapcsolódik a jobbára instrumentális album. Váratlan húzásokkal halmoz egymásra és egymás után sok mindent: a klubzene hatásvadász megoldásait és azok dekonstrukcióját a trance-től a bass musicon át glitchig; ambientet, filmzenét, zajt.

Bár részleteiben sok mindent hallottunk már, mégis újszerűnek tud hatni. Bár szinte nincs olyan részlet, amit ne szedne szét vagy ne ellenpontozna, a zene mégis átélhető, érzelmes. A lemezt legtöményebben a Finisher azon része foglalja össze, ahol szinte szirupos vonósok találkoznak mennydörgésszerűen dübörgő dobokkal – és ez jóval több puszta trükknél.

Az album attól igazán megrázó, hogy megmutatja a szépség és a brutalitás egymásba fonódását, egymásra utaltságát.

Előadó: Arca

Cím: XXXXX

Kiadó: XL Recordings

Megjelenés: 2026. július 31.

Műfaj: elektronikus

Kulcsdal: Finisher

9/10

Rónai András